Mostanság erősen rákaptam a régebbi alkotásokra, így egyre több ilyen jellegű kritikára számíthattok. Persze azért továbbra is lépést tartok a frissen érkezettekkel is.
From Beyond the Grave (1974)
Rendezte: Kevin Connor
A film voltaképpen egy horror antológia, négy, teljesen különböző történettel. Valahogy úgy kell elképzelni, mintha a Hammer stúdió elkészítette volna a maga Mesék a kriptákból-ját. Ez az jelenti, hogy nincs kihegyezve a humorra, ugyanakkor van egyfajta gótikus, klasszikus horror hangulata.
A Rémmesékhez hasonlóan itt is van egy keret sztori: mindegyik történet egy régiségkereskedő áruihoz kapcsolódik. Bár azt meg kell jegyezni, hogy az említett Romero-filmtől eltérően itt a kapcsolat sokkal direktebb. Itt mindenki pórul jár, aki valamilyen módon át akarja verni szegény boltost. Akit egyébként az egyik legendánk, Peter Cushing formál meg a maga legtermészetesebb módján. Külön mókás, ahogy a görbe pipáját szívja, vélhetően ezzel emlékeztetve a nézőket egy korábbi ismert szerepére, a Sherlock Holmes-ra.
Az első mese egy borzasztóan áron alul megvásárolt tükörről szól. A tulaj a barátaival "csak úgy spontán" szellemidézésbe kezdenek, aminek az lesz az eredménye. Ugyanis a tükörben később megjelenik egy szellemalak, aki folyamatosan gyilkolásra sarkalja hősünket. Hogy miért nem képes simán elhagyni a házat a "józan" pillanataiban, az rejtély. Nem egy nagy sztori, de azért élvezhető. Sajnos nem elég véres, de ez az egész filmről elmondható. A vége mókás, bár lehetett rá számítani. David Warner pedig ismerős lehet az Ómenből és Az őrület torkából.
A második a leggyengébb történet, több szempontból is. Egyrészt az ellopott tárgy (egy háborús kitüntetés) nem igazán kapcsolódik a cselekményekhez. Igazából ez az egész kétes katonai múlt szál se tart semerre, ezzel teljesen félrevezetve a nézőt. Mindenesetre a tolvajunk összebarátkozik egy gyufát és cipőfűzőt áruló veteránnal, majd annak bájos (?) lányával. Aztán előkerül a fekete mágia és egy teljesen értelmetlen csavar a befejezésre. Se füle, se farka ennek a résznek. Itt az Oscar-díjra és Golden Globe-ra egyaránt jelölt Ian Bannen (A főnix útja, A Rettenthetetlen) köszön vissza.
A harmadikban, a pofátlan módon megvásárolt dohányszelence újdonsült tulaja egy láthatatlan, piciny "elementár" gonoszkodásaitól szenved. Ez is egy elég gyengécske szegmens, mert ebben szinte semmi horror nincs. Sőt, inkább nevetséges, főleg az összecsapott végét tekintve. Persze a hóbortos médium karaktere se segít. Ráadásul a szerzett tárgynak végképp semmi jelentősége nincs. Vagy innen szabadult volna ki a lény? Nem ezt a választ kapjuk.
A negyedik sikerült a leghatásosabbra, a bizarr ajtójával együtt. Ami a beszerelést követően egy másik világba, egy látszólag elhagyatott szobába engedi be vásárlóját. Kellő atmoszférával megáldott kísértettörténet. Végig ilyennek kellett volna lennie az egész filmnek és akkor most egy nagyon kellemes alkotásról beszélhetnénk. Azért így se lehet olyan nagy okunk a panaszra.
Hiába a négy különálló mese, valahogy mégis sikerült megfelelő kohéziót létrehozni. Ami csak azért is bravúr, hiszen mindezt egy elsőfilmes rendező hozta össze. Aki azóta ipari mennyiségben termeli a tévéfilmeket. Ennek a nézése közben is az lehet a benyomásunk, mintha tévéjátékot látnánk. Ez nagyrészt a kivitelezésre, az operatőri munkára igaz, de magára a sajátos hangulatára is. Átjárja a nézőt (vagy legalábbis engem) valami kényelmes, megnyugtató érzés. Ami egyfelől jó, mert ad egy sajátos bájt a filmnek. Másfelől viszont azért mégiscsak horrorról beszélünk, hol marad a borzongatás?
A maszkmesteri munka mai szemmel már kissé megmosolyogtató. Ennek, és a túlságosan is világos képnek köszönhetően nem tud félelmet kelteni a mai kor emberében. Szerintem az is kérdéses, hogy akkoriban tudott-e... De legalább szórakoztatni szórakoztat, ami nem utolsó tulajdonság egy film szempontjából.
Leginkább a Hammer stúdió szerelmeseinek tudom ajánlani (bár ez nem az ő munkájuk, azt azért tisztázzuk), illetve az antológiák kedvelőinek. Aki ijedezni szeretne, az meg inkább kerülje.
Egyébként a poszter egy kissé fellengzősre sikeredett, nem? Főleg így közel 40 év távlatából...
Friss kommentek