Mint korábban írtam, megpróbálom aktívan követni az idei filmeket. Íme még egy, amiről olvasói ajánlás is érkezett. Nagyon nem is kellett győzködi, mivel jókat olvastam róla.
The Tall Man (2012)
Rendezte: Pascal Laugier
A francia rendezőt gondolom nem kell bemutatni (Mártírok, Saint Ange). Úgy tűnik, hogy tehetségére felfigyeltek a tengerentúlon is és tető alá hozta ez az amerikai-kanadai koprodukciós alkotást. Aki egy "amerikanizált" Mártírokra, vagy hasonló, szaftos horrorra számít, az csalódni fog. Mi több, ha figyelembe vesszük a film végét, akkor rájövünk, hogy nem is horrort, hanem egy szép drámát láthattunk. Csak eddig a lényeg el volt takarva a szemünk elől. De kezdjük mindent az elején.
Adott egy hegyi kisváros, ami haldoklik. Nem csak képletesen a bezárt bánya miatt, amitől a szegénység soha nem látott méreteket ölt, hanem mert rendszeresen tűnnek el a gyerekek. Jogos a kérdés, hogy akkor miért nem költöznek el az ott élők. Ezen én is elmélkedtem vagy öt percet, pedig a válasz egyértelmű: a fenti két ok. Pénz nélkül lehetetlenség, ráadásul a házadat senki se fogja megvenni egy ilyen környéken. Patt helyzet. Így az ott lakók csak reménykedni tudnak, hogy a "Magas Ember" (így nevezik el a gyermekrablót) elkerüli családi fészküket. Így sikerül egyfajta középkori hangulatot teremteni, csak ugye itt a "falubéliek" nem önként áldoznak a környéken élő "rémnek".
A városban az orvos már nem él, a betegellátást az özvegye, Julia látja el, mint ápoló. Egy nap azonban betörnek hozzá is és elrabolják a fiát, David-et. Innentől felgyorsulnak az események, amelyek olyan fordulatokat tartogatnak, hogy az ember majd' beleszédül. Ráadásul ezek még logikusak és jól felépítettek is. Ami mostanság ritka.
Mint mondottam, mire elérünk a záró képsorokhoz, ráeszmélünk, hogy minket -csúnya szóval élve- átvágtak. A látottak új, 180 fokos fordulattal rendelkező értelmet nyernek. A feketéről kiderül, hogy fehér. Itt tényleg semmi sem az aminek látszik, ahogy maga a műfaj sem az. Iszonyat nagy bravúr ez kérem, hogy egy misztikus-horror helyett egy megható drámát kapunk. Valahol persze csalódás is, hiszen nem ezt vártuk. De ez legyen a legnagyobb gondunk. Érdekes, hogy Laugier ezúttal is egy komplex személyiségű nőt tett meg központi szereplőjének. Továbbá hogy meghagyta a "váratlan a váratlanul belül" történetvezetést. Szerencsére ezúttal sokkal egyértelműbben, mint a Mártírok esetében.
Persze korántsem tökéletes. David karaktere kissé félresikerült. Oké, hogy csak kilenc éves, de nagyon felületesen kezelték a személyiségét. Ahogy a film mondanivalójába is jócskán bele lehet kötni. Viszont ez is egy remek vitaindító téma, ha úgy vesszük. Mondjuk az idáig vezető utat is jobban be lehetett volna mutatni, mármint azokat az aspektusokat, amelyek ideológiai táptalajul próbálnak szolgálni. Erre csak két példát láthattunk, ami nekem kissé kevés.
A kivitelezésbe sehogy se tudok belekötni. Kellemes tempójú, gyönyörű fényképezésű. Mondhatni európai minőséget kapunk. Ráadásul itt kivételesen még annak is értelme van, hogy a nyitó képsorok kissé "önspoileresek", amit általában utálni szoktam. A színészek meg abszolút hitelesek. A főszereplőt Jessica Biel (A mágus, A texasi láncfűrészes) formálja meg profin. De láthatjuk még a fiatal kora ellenére kész horror-veterán Jodelle Ferland-ot (Védtelen gyermek, Silent Hill - Halott város) és Stephen McHattie-t (Pontypool - A zpmbik városa, Exit Humanity) is.
Kellemes meglepetés, ajánlom mindenkinek, aki egy jó filmet és nem egy jó horrort akar nézni.
Friss kommentek