A múltkori bejegyzés egy kortárs szerzőről szólt, ezért most foglalkozzunk egy kicsit a klasszikusokkal. „Aki klasszikusokat olvas, a gyökereihez zarándokol el.“ - írja valahol Umberto Eco, ezért nézzünk meg egy olyan novellát, ami már akkor az emberek idegeit borzolta, amikor még a horror, mint műfaj nem is létezett.

Edgar Allan Poe nevét valószínűleg mindenki ismeri, ezért nem is húznám az időt életrajzi adatokkal és ezerszer elismételt közhelyekkel. Arról szeretnék most írni, hogy mi teszi különlegessé Poe ezen írását, ill. miért érdemes még most is olvasni a művet.  

A Monsieur Valdemar kóresete tényszerű megvilágításban c. novella Poe egyik legismertebb műve. Egy rövid kis novella, amely az emberiség egyik legősibb kérdésével foglalkozik: lehetséges-e élet a halál után, ill. képes-e az ember valamilyen módon elodázni az elkerülhetetlennek tűnő véget. A történet elbeszélője egy delejességben jártas férfi, aki ESZ./1. személyben meséli el egy roppant furcsa kísérlet történetét. Hősünk azt próbálja meg kideríteni, hogy a delejesség (egyfajta hipnózis) milyen mértékben befolyásolja a haláltusát. Másképpen: lehetséges-e a delejesség segítségével késleltetni a halál pillanatát. Ehhez egy közeli barátja, Monsieur Valdemar segítségét kéri, akinek az orvosok szerint már nem sok ideje van hátra. Valdemar beleegyezik a kísérletbe és a halálos ágyán magához hívatja a delejest, hogy az kipróbálja rajta a praktikáit... Hogy sikerült-e legyőzniük a halált azt megtudhatjátok itt vagy itt.

Talán nem én vagyok az egyetlen, aki szerint a cím elé nyugodtan odaírhatnánk H. P. Lovecraft nevét is. A novella felépítése ugyanis nagyon az ő stílusára hajaz. Csak néhány apróság: a zaklatott szerző már a mű elején mentegeti magát az olvasó előtt, előrevetítve a későbbi borzalmakat; az áltudományos zsargon hitelesíti a szemünkben a fantasztikus történéseket; a tapasztalat, hogy az átélt borzalmakat nem lehet emberi szavakkal visszaadni, mind-mind Lovecraft nevét juttat(hat)ja eszünkbe. Még a téma is megjelenik nála, igaz már más szemszögből megvilágítva (Herbert West, az újjáélesztő). H. P. Lovecraft a gótikus horror mestere, de ő is tanult valakitől. Ez az ember pedig Edgar Allan Poe volt.

Mai szemmel talán kicsit vontatottnak hat ez novella és talán nem is tűnik annyira félelmetesnek, mint mikor megírták. A helyszín, a történet, a végkifejlet a mai olvasó szemében túl „sablonos“. De egyet ne feledjünk: ezeket a „sablonokat“ Poe hozta létre, többek között ebben a novellában, és amikor a Monsieur Valdemar kóresete-t olvassuk, igazából egy műfaj születését követjük élő, egyenes adásban.