A Horror Mesterei visszatértek! Ismét felveszünk egy elveszettnek hitt fonalat. Jelen esetben nekem jutott a megtiszteltetés, hogy jobb színben tüntessek fel egy olyan részt, amelyet az olvasók többsége bottal sem piszkálna meg, nemhogy pozitívan nyilatkozna róla. Pedig higgyétek el, van ennél sokkal rosszabb is... De először következzen a történet dióhéjban:

Dreams in the Witch House

Walter egy eléggé idealizált végzős főiskolai hallgató: kiköltözik a világ végére egy lepukkant bérházba, hogy tanulhasson a vizsgáira, nyugodtan írhassa a szakdolgozatát, sőt még irgalmas szamaritánus szerepben is tetszeleghessen. Életét azonban igencsak megkeseríti a tajparaszt főbérlő, egy hibbant lakótárs, az angyali szomszéd, Frances valamint kisbabája, Danny és az időközben rendszeressé vált rémálmok, melyekről szép lassan kiderül: nem is annyira álmok...

Itt kiemelnék egy pozitív momentumot kedves uraim: csöcsök. Meg akad más is, ami lejjebb van. Tessék gyönyörködni, jobb változatokban nincs cenzúra. Hölgyeim, nekünk meg ott a Walter hátán megjelenő szabásminta, megvan az esti program!

Vissza a sztorihoz: mielőtt azt hinnénk, a helyzet menthetetlenül közelít a szellemek kedvenc társasjátéka felé (Paranormal Activity), felbukkan egy emberfejű patkány, aki nemes egyszerűséggel közli, hogy a ház ügyeletes boszijának szüksége van a mi derék főhősünkre, ha tetszik ha nem. A beígért fenyegetés (nevezzük nevén: jóslat) végül annak rendje és módja szerint be is teljesedik, hiába próbál ellene tenni Joe (alsó szomszéd). Akiről kiderül, hogy minden oka megvan az őt behálózó elmebajra. Tobzódunk a vérben, haldoklunk, aztán persze rájövünk, hogy semmi nem úgy van, ahogy eddig mindenki meg volt róla győződve, de késő bánat – emberfejű patkány.

Igazi B-kategóriás remekmű Stuart Gordon rendezésében, akinek kezei közül került már ki Lovecraft-feldolgozás (Re-Animátor, From Beyond és a Castle Freak), ez valahogy mégsem olyan lett, amilyet az első rész után vár az ember. Sebaj, ígérem, a többi jobb lesz. Egyszer azért ezt is meg lehet nézni, mindössze nem kell fennakadni semmin vele kapcsolatban.

Még egy gondolat az eredeti novellaváltozatról. Jómagam is olvastam, és egyetlen dolog jutott eszembe: olyan ez, mint a mogyoróallergia. Tudjátok: nyomokban mogyorót tartalmazhat. Na itt ugyanez a helyzet, csak az allergén anyagot Lovecraft nevére kell cserélnünk. Szereplők neve stimmel, helyszín stimmel, de már maga az alapkoncepció is teljesen más. Viszont, ha olyan szavaktól, mint Necronomicon, Azathoth, Nyarlathotep, Shub-Niggurath, automatikusan az öletek felé indul a kezetek, érdemes nekiülni. Élmény. Komolyan. És rágcsálómentes.