"Ám ahol szörnyeteg van, a csoda ott van."
Ogden Nash: Túl ritkák a sárkányok
Napjainkban egyre inkább divatos a régi, mindenki által ismert történetek felelevenítése, újként való elmesélése. A következőkben tárgyalásra kerülő novella is erre az elvre épül: egy régi történetet mesél el új szemszögből, miközben a gyermekeknek szóló történet horrorrá alakul. Az angol eredeti 1998-ban jelent meg, ezt csak azért tartom fontosnak megemlíteni, hogy nyilvánvaló legyen: Gaiman műve nem a mostani divatot lovagolja meg, hanem azok közé az opusok közé tartozik, amelyeknek köszönhetően mások is felfedezték a régi meséket.
Neil Gaiman korunk egyik legfelkapottabb és egyben legtehetségesebb írója. A neve a kilencvenes évek elején a Sandman-képregényekkel robbant be a köztudatba, de novellái és regényei legalább akkora olvasottságnak örvendenek, mint az azóta kultikussá vált képregény. Emellett verseket és forgatókönyveket is ír, tehát elég színes életműve van. Talán ő a legjobb példa arra, mennyire nem állja meg a helyét az a máig létező beidegződés, amely az irodalmat „magas“ és „alacsony” vagy „populáris“ művekre ossza. Gaiman bebizonyította, hogy bármelyik peremműfajon belül létrehozható olyan alkotás, amely az igényes kivitelezésen kívül hatalmas olvasottságnak is örvend.
A Hó, tükör, almák c. novella mindenkinek ismerős lesz. A történet ugyanis Hófehérke és a hét a törpe meséjét mondja el, egy kicsit másképp. Egészen új irányból közelít a történethez: a cselekmény alapvetően nem változik, de sokkal sötétebb és rémisztőbb lesz. A történet a gonosz mostoha-királynő szemszögéből mondja el a mesét, ijesztő és nyugtalanító módon. Arra kényszeríti az olvasót, hogy olyan kérdéseken rágódjon, amelyek az eredeti mesét olvasva soha nem fogalmazódtak volna meg a fejében. Pl. „Miféle herceg az, aki rátalál egy üvegkoporsóba fektetett halott lány testére, aztán bejelenti, hogy szerelmes, és visszaviszi a tetemet a kastélyba?“ vagy: „Miféle lánynak van olyan fehér bőre, mint a hó, olyan fekete haja, mint a szén, oly vörös ajkai, mint a vér; mitől tud oly hosszú ideig feküdni, mint egy halott?“ Hófehérke egyáltalán nem hasonlít a mesékből megismert ártatlan szépségre, sokkal közelebb áll egy szörnyeteghez, akitől okkal retteg mindenki, aki a közelében van.
Meg kell jegyezni, hogy ez a sötét hangulat alapvetően nem idegen a mesék világától. Csak a mi generációnknak tűnik furcsának, mivel többségünk csak a Disney-féle, cukormázba oltott meséket ismeri. Ezek viszont általában igencsak meg vannak szelídítve az eredeti verzióhoz képest. Pl. Piroska és a farkas története eredetileg egy tanmese volt, amelyben az ösvényről letérő engedetlen lányt széttépte a farkas. Idővel ez a változat háttérbe szorult, de van, aki még emlékszik rá.
A novella a Tükör és füst című kötetben olvasható, amelyet nemrég újra kiadtak magyarul (Megj.: aki teheti, próbálja meg beszerezni a régi kiadást, abban sokkal jobb a fordítás). A könyvet olvasva láthatjuk, hogy Gaiman előszeretettel elevenít fel a műveiben régi történeteket, már elfeledettnek hitt mítoszokat. Olvashatunk a Szent Grált kereső Galaad lovag megpróbáltatásairól, egy kárrendezőként dolgozó vérfarkasról, de találunk itt Lovecraft-újraírást és az első gyilkosság történetét elmesélő krimit is. Mind tematikailag, mind műfajilag nagyon változatos könyvről van tehát szó. Lenyűgöző látni, hogyan dobálja egymásra és hasznosítja újra Gaiman a különböző kulturális hagyományokat, és hoz létre ebből valami egészen egyedi alkotást.
A Hó, tükör, almák c. novellához egyébként kapcsolódik egy anekdota is. Eszerint Neil Gaiman egy mesékről szóló konferencián egyre növekvő elégedetlenséggel hallgatta a felszólaló előadókat. Azok ugyanis „halott“ dolgokként tekintettek a mesékre, nem hitték el, hogy a történeteknek erejük van. Mikor Gaimannak kellett felszólalni, ő félredobta a jegyzeteit és az előadás helyett felolvasott egy történetet. Ez a történet a Hó, tükör, almák volt. A hatás elementáris volt. A teremben lévő hallgatóság egészen más szemmel nézett ezután a mesékre. Hogy miért? Olvasd el a novellát és megtudod!
Friss kommentek