Elnézést a büntető címért, de nem hagyhattam ki, hiszen az alábbi két film a "The Hole"-ra hallgat. Meglepő módon azonban a hasonlóság nagyjából ennyiben ki is merült. Szerencsére a hazai forgalmazók tisztességesen megkülönböztették őket. Nosza!
A gödör (2001)
Rendezte: Nick Hamm
Ezt a filmet egy SugarBee nevű kommentelőnk ajánlotta (még dolgozok egy nagy "Önök kérték" jellegű poszton, nem kell aggódni).
A történet spoilermentesen baromi egyszerű: négy középiskolás fiatal ellóg egy osztálykirándulást, helyette egy elhagyatott világháborús bunkerben bújik meg. Azonban benn rekednek, míg végül csak egyikük jön fel élve... Hogy mi történt pontosan, annak jár utána egy pszichológus. Így voltaképpen egy beszámolót kapunk, ami a végére gyökeresen átalakul. Igen, fordulatokban is lesz részünk.
Igazából ez egy egész hangulatos kis angol tini-thriller. Bár a motivációt kissé erőltetettnek éreztem, de láttunk már rosszabbat is. Szépen felépített, annak ellenére, hogy utólag belegondolva a filmből kb. 20 percnyi rész meg se történt. Mondhatni kissé a Dallas ominózus zuhanyzós jelenete ugrott be egyből. Mert olyat már vászonra vittek, hogy egy adott történést több szemszögből, vagy más megközelítésből látunk. Konkrétan itt a képzelet és a valóság különbségeire gondolok. Ezt úgy lehet szépen és tisztességesen kivitelezni, ha vannak kapcsolódó fix pontok. Mondok egy triviális példát: teljesen más megvilágításba kerül egy váza eltörése, ha az illető elejti, vagy hozzá vágja valakihez. Akárhogy is, a váza eltört, van valami kiindulási pont. Itt viszont semmiféle összhang nincs. Sőt, még a karakterek jelleme se egyezik! Semmi se! Ennyire kétféleképpen elmesélni valamit, már a pofátlanság netovábbja.
Egyébként a lényegi résznél -a szomjúságnál- kifejezetten érdekes jelenetsorozatot kapunk. Hátborzongató látni, ahogy folyamatosan leépülnek a fiatalok. Mondjuk nekem nem kicsit volt furcsa az, hogy ha valaki a kiszáradás határánál van, az mégis MI A FRANCÉRT GYÚJT RÁ?! Ez olyan, mintha az éhező meghánytatná magát... Gáz. A lelki folyamatok viszont egész hitelesen jelennek meg, és maguk a színészek is kifejezetten jól alakítanak, ami nem is csoda, ha megnézzük, hogy kikkel van dolgunk.
Külön kiemelném a főszereplő lányt alakító, Golden Globe-ra jelölt Thora Birch-t, aki leginkább az Amerikai szépségből lehet ismerős. De még ismerős lehet Desmond Harrington, aki túl azon, hogy megjárt két olyan horrort, mint A szellemhajó és a Halálos kitérő, Állandó szereplője a Dexter c. sorozatnak (ő Quinn nyomozó). Aztán ott van még az az Oscar-díjra jelölt Keira Knightley, aki a Karib-tenger kalózai első három részében volt a női főszereplő.
Technikailag se belekötni, se magasztalni nem tudok. Mondjuk néhol túl sötét a kép, még a körülményeket figyelembe véve is. A lezárás meg baromi dühítő, de jó értelemben.
A rendező legismertebb (?) műve egyébként a Godsend - A teremtés klinikája c. thriller.
A rettegés mélye (2009)
Rendezte: Joe Dante
Fel nem foghatom, hogy egy ilyen nagy nevű rendező, hogy a pékbe tudott egy ilyen középszerű alkotást leforgatni. Olyan klasszikusok fűződnek a nevéhez, mint az eredeti Piranha, Szörnyecskék 1-2, Az üvöltés és még egy-két ismertebb vígjáték. Nem véletlenül kerülhetett a Horror Mesterei közé... De miről is van szó?
A film maga a megtestesült kliséhalmaz. A két fiát egyedül nevelő anyuka új házba költözteti a kis családot, egy "szaros porfészekbe". Mint kiderül, ők állandóan úton vannak, a miértjére csak a film végén kapunk majd választ. Az idősebb srác a háta közepére kívánja az őt nyaggató kisöccsét (nahát), majd véletlenül találnak egy szarrá lakatolt fedelet a pince alján. Na mit csinálnak? Hát persze, hogy feltörik! Azonban egy irdatlan mély lyukon kívül mást nem találnak. Persze maga a gödör ténye nem hagyja őket nyugodni, ezért elkezdenek kutakodni, na kinek a segítségével? A nem meglepő módon szintén tinédzser korú szomszéd kiscsaj segítségével! Tyűha!
Aztán hátborzongató dolgok követik egymást: halott kislány szelleme, szadista bohóc baba és miegymás. Ezek a jelenetek egész jók, néhol tényleg egész félelmetesre sikeredtek. Azonban egyik sem tudja teljesen elnyomni az ifjúsági kalandfilm feelinget. Ez nagyrészt köszönhető az öcsinek, aki egyszerűen túl nagy szerepet kapott. Ráadásul irreálisan "tökös", a látottak alapján olyan lelki sérüléseket kellett volna szenvednie, amit csak tíz évnyi intenzív terápia tudott volna feledtetni.
A befejezés túl azon, hogy iszonyatosan sablonos és giccses, még megvalósításában sem egyedi. Ugyanis tisztára Tim Burton stílusát idézi meg, a mostani Disney-s korszakából... De rengeteg egyéb filmből is merítkezett, inkább bele se kezdek a felsorolásukba, mert felesleges. Viszont maga a film egyáltalán nem unalmas, csak egyszerűen nem fog meg, mert nincs igazán mivel. Ráadásul logikai buktatóktól sem mentes.
A hazájában ugyan 3D-ben mutatták be, ami jó nagy parasztvakítás lehetett, hiszen 1-2 jelenetet leszámítva abszolút nem érezni azt, hogy itt bármi is "ki tudna emelkedni". Ettől függetlenül egy szépen színezett, igényesen kivitelezett filmről beszélünk. A színészek tűrhetőek, de itt senkit se tudnék kiemelni.
Egynek végül is elmegy, de nem igazán tudnék okot mondani a megtekintéséhez...
Friss kommentek