Mangiati vivi! - Eaten Alive! (1980)
Rendezte: Umberto Lenzi
A rendező egy későbbi kannibálos filmjéről, a Cannibal Ferox-ról már volt szó Most lássuk, hogy ennek fényében az csupán egy gyenge újragondolás, vagy egy teljesen más műről beszélhetünk.
Azt hiszem, hogy ennyi kannibál-film megtekintésével a hátam mögött bátran kijelenthetem, hogy három alapvető történetet lehet megkülönböztetni: a felfedezős / kíváncsiskodósat, a katasztrófa túlélőset és a "keressük meg XY eltűnt személyeset. Ez utóbbira példa az Eaten Alive! is.
Szőke csajszit megkeresi a rendőrség, hogy eltűnt a nővére, aki kapcsolatban lehet egy ázsiai bennszülöttel, aki New York utcáin köpőcsövezte le a jónépet. Az összefüggés mögött egy Jonas (Jónás) nevű szektavezért kell sejteni. Remélem eddig minden világos:)
A helyszín most a Dél-Amerikai dzsungel helyett az Ausztráliával szomszédos Új-Guinea, de legyünk egészen őszinték: nem teljesen mindegy? Az európai ember úgysem tud különbséget tenni dzsungel és dzsungel között. Így abba sem tudnék belekötni, hogy élhetnek-e arrafelé ilyen meg olyan állatok. Mindenesetre a kis szöszke megérkezik egyedül (!), de mit ad Isten, rögtön találkozik egy vietnami dezertőrrel, aki egy kis készpénzért boldogan elkíséri a hölgyet a keresett faluba. Onnan viszont elzavarják őket, mivel a a keresett szektavezér a bandájával egy eldugott helyre költözött. Tudjátok: távol a gonosz civilizációtól, egyesülni a természettel, ilyesmik. Még természetes határvédelemről is gondoskodtak: ugyanis a környék csak úgy hemzseg a kannibáloktól.
Hőseink végül megérkeznek, de ennek az az ára, hogy be kell olvadniuk a csoportba, ahonnan nincs kiút. Az egyébként külön érdekesség, hogy nem csak megfáradt, szakadt amcsik alkotják a csoportot, hanem hiszékeny bennszülöttek is. Meg ne kérdezzétek, hogy egy eleve a földet tiszteletben tartó közösséget, hogy lehet rávenni, hogy kövessen néhány hibbant fehér embert és szeressék együtt a természetet.
A film a rengeteg történés miatt baromi hosszúnak hat, de ez nem feltétlen hátrány. Mindenesetre egy csöppet sem unalmas, annak ellenére, hogy relatíve vérszegény. Konkrétan a legtöbb haláleset vagy semmi különös (pl. leszúrás), vagy egyszerűen már a végeredményt kapjuk készen. Nem tudom, hogy ennek anyagi okai, vagy rendezői megfontolás volt, de tény, hogy a végén végre bekövetkező "élve felzabálva" eléggé ütősre sikeredett. Maradjunk annyiban, hogy ezentúl másképp fogom látni a vasárnapi ebédet, amikor megkérdezik tőlem, hogy "mellét vagy combját" kérem-e...
"Természetesen" innen sem hiányozhatnak az olcsó vásári állatkínzások sem, de ezek szerencsére nem olyan felkavaróak. Vagy csak én vagyok már kissé edzett. Ezekre a jelenetekre még visszatérünk.
A színészek többsége jól alakít, kivéve a főszereplő szőkét eljátszó Janet Agren-t (Vörös Szonja), aki mintha minden egyes sort papírból olvasna. Iszonyatosan hiteltelen és a csöcseit is csak arannyal befújva láthatjuk. Bezzeg Me Me Lai megint hozta a majdnem pucér dögös bennszülött karakterét. Meg a többi női statiszta kitesz magáért cici-ügyileg. Apropó: a vadakat alakító "színészek" iszonyat rosszak, mindegyik olyan hülye fejjel képes elhalálozni, hogy az még egy általános iskolásnak is kínos lenne.
Technikailag hozzák a szokásosat, már ami a műfajt illeti. A zene közepes, bár néhol kifejezetten zavaróra sikeredett. A vágásokkal hadilábon állnak és a rengeteg hirtelen zoomolástól könnyen megfájdulhat az ember feje. A legnagyobb gond azonban az újrahasznosítással van. Ha a többség olyan összefüggéstelenül követi a kor kannibál filmjeit, mint én, akkor nagyot fog csodálkozni. Ugyanis itt tetőzik az, amit eddig is lehetett sejteni, hogy a műfaj eléggé belterjes lehetett akkoriban. Ugyanis Lenzi nem volt rest egyes vágóképeket átemelni másnak a filmjeiből! Mint pl a majom halála krokodil által címűt egyenes a Mountain of the Cannibal God-ból. De már a barlangos jelenetek is ismerősek lehetnek innen és az Ultimo mondo cannibale-ból. Ez számomra egészen elképesztő dolog.
Azonban amiért mégis érdemes megnézni -túl az emberevésen- az a társadalomkritika. Szerintem sejthető is, hogy miről is van szó. A gyilkos hippi közösség egyértelmű utalás a Manson családra. De ha még ez se lenne elég, a záróképsorok belerágják az ember szájába, hogy miért is rosszak a szekták. Ne feledjük, akkortájt az ilyen csoportosulások nagyon tetőztek Amerikában és a világ más részein is. Így mondhatni, sikerült ezúttal is valami aktualitást meglovagolni. Az ilyen mondanivalók pedig feledtetik velünk a hibákat, még az olyan logikaiakat is, hogy mégis miért tűzné ki egy a "Nyugatot" elutasító mikro-társadalom az amerikai zászlót...
Friss kommentek