Lovecraft után foglalkozzunk egy kicsit a kortárs szerzőkkel. Laurell K. Hamilton neve talán ismerősen cseng a hazai fantasy/horror rajongóknak, hiszen a könyvei elég könnyen beszerezhetők. A hölgy a ´90-es években kezdett alkotni, első könyve a következőkben tárgyalásra kerülő regény, a Bűnös vágyak (Guilty Pleasures). Az Anita Blake sorozaton kívül a Merry Gentry könyvekkel szerzett hírnevet, ezeket sajna még nem olvastam.

A kötet alcímét olvasva minden jóérzésű ember gyanakodva húzza fel a szemöldökét. Vámpírok? A Twilight óta vigyázni kell az ilyen tematikájú könyvekkel. Na nem azért, mert olyan félelmetesek lennének, hogy hetekig nem tudnánk aludni miattuk, hanem mert heveny fejfájást és gyomorgörcsöket okozhatnak. A vámpírok és vérfarkasok ma szinte kötelező kellékei a giccsbe oltott hollywoodi románcoknak, melyek tinihorrorként reklámozva próbálnak eladni egy olyan történetet, amit már ezerszer láttunk jobban és szebben megvalósítva. Sötét idők ezek, barátaim.

A Bűnös vágyaknak három erőssége van: a főhős, Anita Blake; a világ, ahol a történet játszódik; és a pörgő akció, ami viszi előre a cselekményt.

Anita Blake egy főállású nekromanta, aki olykor segít a helyi rendőröknek a renegát vámpírok levadászásában. Ugyanis egy „olyan világban élünk, ahol a legfelsőbb bíróság döntése alapján a vámpírizmus megengedett. Ahol halottkeltőnek lenni hétköznapi foglalkozás. Ahol a természetfeletti ügyeket a rendőrség különleges osztaga kezeli. Ahol mindennapos dolog, ha az ember zombikba vagy patkányemberekbe botlik.“ Ez lenne az alaphelyzet. A vámpírizmus legális, a halottkeltőket örökösödési ügyekben keresik meg. „Az Örök Élet Egyháza a vámpírok egyháza volt. A történelem első egyháza, amely garantálta az örök életet, és ezt be is tudta bizonyítani. Semmi várakozás. Semmi titok.“ Változnak az idők, na.

A regény tehát egy alternatív világban játszódik, egész konkrétan St. Louisban. Valaki elkezdi gyilkolni a város legerősebb vámpírjait, így azok kénytelenek Anita segítségét kérni. A nő természetesen nem igazán akarna beleavatkozni egy ilyen ügybe, de a vámpírok, mint tudjuk, elég meggyőzőek tudnak lenni, ha akarnak. Anita tehát elmerül a város mocskában, és elkezdenek hullani a fejek. Anita Blake ugyanis „szúr, mint a kihegyezett karó és kemény, mint egy ezüst pisztolygolyó.“ Ahogy halad előre a cselekmény, lassan kiderül, miért hívják őt a vámpírok „Hóhérnak“. Szarkasztikus, folyamatosan ironizál és a fekete humor sem áll tőle távol. Ha mindezt kombináljuk egy nagyon intenzív, pörgő cselekménnyel, remek dialógusokkal és kidolgozott karakterekkel, egy meglepően jó könyvet kapunk. Nem fogja megváltani a világot, de nem is akarja. A borítón szereplő blurb szerint: „Gyilkosan szórakoztató“. És tényleg az.

A Bűnös vágyak az első az Anita Blake könyvek közül. A sorozat ma már több mint húsz regényből áll, Laurell K. Hamilton ugyanis szinte évente kiad egy új könyvet. Sajnos meg kell állapítanom, hogy a mennyiség a minőség rovására ment, a későbbi könyvek színvonala meglehetősen... khmm... rapszodikus. Míg az első regényeket: a Bűnös vágyakat, A nevető holttestet, a Telihold kávézót, a Véres csontokat stb. nyugodt szívvel tudom ajánlani, a későbbieket már nem annyira. Én az Égkék bűnöknél letettem a sorozatot, ugyanis egyszerűen élvezhetetlennek tartottam a könyvet. Ez persze magánvélemény, lehet, hogy valakinek épp ezek a könyvek jönnek be.

Mindenesetre a Bűnök vágyak kötelező olvasmány minden vámpír- és vérfarkasrajongónak, kezdő nekromanták is haszonnal forgathatják, de aki csak egy szórakoztató könyvet akar elolvasni, az sem fog csalódni.