„Egyedül az a jó a jelen korban, hogy túlságosan ostoba ahhoz, hogy tüzetesebben tanulmányozza a múltat.“

H. P. Lovecraft

Már megint Lovecraft? Hiszen az öregről már leírtak mindent, és különben sem olvassa már senki a műveit, mondhatják sokan. Ez az ítélet kb. annyira helyes és tartható, mint azon fiatal pár döntése, akik az indián temető fölé épült, akciósan vett házba akarnak beköltözni. Nem vitatnám a fiatalabb, ill. a kortárs szerzők tehetségét, de azt azért észre kell venni, hogy a jelenlegi tendencia a minőség helyett inkább a mennyiségre helyezi a hangsúlyt. Néha egyszerűen jól esik visszatérni a klasszikusokhoz.

H. P. Lovecraft prózája már a saját korában sem számított „modernnek“. Ezzel ő is tökéletesen tisztában volt, tudatosan tartotta magát a korábbi, gótikus regényekből megismert tradícióhoz. Különösen szembetűnő a műveiben Poe hatása. Lovecraft egyszerű nyelven ír, nem bonyolítja túl a dolgokat, a történetei akár sablonosnak is nevezhetők. Műveiben egy olyan világot épít fel, amely látszólag teljesen megegyezik a mi világunkkal, viszont e világ felszíne alatt szörnyű titkok lappanganak. Ősi kultuszok, elfeledett istenek, sötét titkok. A szövegek hősei nem tesznek mást, mint – valamilyen véletlen folytán – tudomást szereznek e szörnyű titkokról. Rájönnek, milyen vékony fal választja el a hétköznapi világot a természetfölötti rettenettől, az olvasó pedig velük együtt döbben rá a fenyegető veszélyre. Elbizonytalanodik, szorong, kétségbeesik. Mert ilyen erőkkel szemben tehetetlen.

Minek köszönheti Lovecraft a népszerűségét? Miért válhatott legendává? Hiszen a fent leírt panelek szinte minden horrorban megtalálhatók. Nincs benne semmi új. Valóban. A kulcs a megvalósítás. Kevés szerző van, aki pár mondattal képes hangulatot teremteni, de H. P. Lovecraft közéjük tartozik. Ha beleolvasol valamelyik írásába, az árnyékok megnyúlnak körülötted. A hétköznapi világ hangjai visszaszorulnak, és gyanús kaparászást hallasz a pince felől... Abban a sötét sarokban megmozdult valami?

Ne feledjük, hogy Lovecraft volt az első, aki alkalmazta ezeket a paneleket, mindenki, aki utána jött, tőle tanulta őket. A művészetének hatása alól nem vonhatja ki magát az irodalom (pl. Neil Gaiman: Shoggoth Különleges), sem a zene (Metallica, Samael), sem a filmművészet (ezt inkább hagyjuk). De még a festészet és a fényképészet sem. Erre a Pickman modellje a legjobb példa.

A történet egy Pickman nevű festőről szól, akit zseniális tehetsége ellenére nem látnak szívesen egy szalonban sem. Richard Upton Pickman ugyanis meglehetősen sötét és morbid képeket fest. A festményei felborzolják az idegeket, szembesítenek a pokol förtelmeivel. Legismertebb festménye: a „Táplálkozó vámpír“, de a bennfentesek tudni vélik, hogy újabb, sötétebb képeket készít. A történet elbeszélője az asszisztense, aki sokáig rajongva figyelte Pickman művészetét, de újabban nem nagyon tartja vele a kapcsolatot. Sőt, a legutóbbi találkozásuk óta – amikor Pickman megmutatta neki a műtermét – meglehetősen furcsán viselkedik. Csak nappal hajlandó elhagyni a lakását, retteg a földalattitól és nem hajlandó lemenni semmilyen pincébe... Mi történhetett vele? Mit látott Pickman műtermében? Mit ábrázolt az istentelen festmény?

Nem szeretném lelőni a poént, mindenki olvassa el a novellát. Megtalálható angolul itt, magyarul pedig pl. a H.P. Lovecraft összes művei második kötetében, a 342. oldalon, vagy elektronikus formában itt (ez Máté J. György fordítása, szerintem a könyvben található fordítás – ami Galamb Zoltán nevéhez fűződik - jobb).

A történet gyakorlatilag az urban horror egyik első képviselője, s magán viseli az összes, Lovecraftnál megszokott stílusjegyet. Megtalálható benne a zseniális, de különc alkotó, aki túl messzire megy, hogy létrehozza a tökéletes alkotást. A túlvilági rettenet fokozatos felvezetése. A megdöbbenés, amit az idegen világ közelsége okoz.

Tény, hogy Lovecraftnak van egy jellegzetes stílusa, amit meg kell szokni, hogy élvezni tudjuk a novellákat. De ha ez megtörténik, könnyen függővé válhatunk.  

A posztban látható képek Joshua Hoffine fényképei, melyeket Lovecraft írása inspirált.