El jorobado de la Morgue / Hunchback of the Morgue (1973)

Rendezte: Javier Aguirre

Gotho egy szerencsétlen púpos, aki a helyi egyetem hullaházban dolgozik amolyan mindenesként.  Tekintve, hogy akkoriban még korántsem volt divat a polkorrektség, így szegény naponta atrocitásoknak van kitéve az őt gúnyoló rezidensek által. Figurája abszolút át lett emelve Victor Hugo klasszikusából, hiszen túl a kitaszítottságán, még egy reménytelen szerelmi szállal is felvértezték jellemét. Arról nem is beszélve, hogy karjai akár a gorilláé, és azért képes jól megagyalni azt, aki beszól neki. Vagy akár tovább is megy.

Rajongása azonban egyáltalán nem abból fakad, hogy szíve hölgye nem kedvelné (sőt), csak éppen szegény haldoklik, majd később be is végzi. Gotho "nagy szerencséjére" ráakad az egyetem professzorára, kinek a mesterséges sejtlétrehozási kísérleteit felfüggeszti a kamara, ezt viszont nem hagyná annyiban. Így megszületik az alku: a lányt feltámasztja az orvos, a púpos meg mindenben segít, amiben csak lehet.

A film remek érzékkel keveri a klasszikus irodalmi párhuzamot a gótikus horrorral és a modernebb exploitationnal. Mert mit is kapunk? Reménytelen szerelmet, emberi sorsot, egy Frankenstein-pótlékot és korrekt mennyiségű gore-t. Na meg ciciket. A helyszínt nagyol jól eltalálták a hegyvidéki kis (német?) városkával, amit megfejeltek egy földalatti katakombákkal. Ez is ismerős a notre-dame-i toronyőrből, de még inkább utalás az Universal stúdió '30-as évek szörny filmjeire. Mondhatni minden igényt kielégít, azonban nekem valami mégis hiányzott a várható katarzisból.

Példának okáért, valahogy a karaktereket nem éreztem kellően kidolgozottnak. Talán az egyik legproblémásabb a professzor, aki kutatásai eredményeként létrehoz egy szörnyet, amit elkezd etetni. Igazából nem tudni miért, hiszen tisztában van vele, hogy ha a lény kiszabadul, akkor pusztítást fog magával hozni. Az meg indoklásként elég kevés számomra, hogy azért mert ez egy kvázi Lovecraft-ot megidéző kreatúra, és hogy ez milyen "menő". Ha már itt tartunk, az említett szörnyet kár volt a film végén megjeleníteni, mert nagyon bénán nézett ki, ráadásul nem is ilyennek képzeltem el. Kissé illúzióromboló volt. Továbbá a végére a film kezdett kissé giccsessé válni, már amennyire ez lehetséges a műfajon belül.

Viszont kiemelném az együgyű címszereplőt alakító Paul Nashy-t, aki ismét zseniálisan teljesített. Nem hiába dicsértem már a Rojo Sangre kapcsán is. A többiek mellette igazán nem is tudnak érvényesülni.

Technikai kivitelezésbe nem igazán tudok belekötni. A maszkmesteri munka közepes, a szörnyet leszámítva egész tűrhető munkát végeztek. Az ugráló (!), lángoló (!) patkányok viszont baromi neccesek voltak. Röhej kategória. Egyébként néhol kissé vontatott a cselekmény, de azért nincsenek olyan hosszú üres járatok.

Mindenesetre itt a bizonyíték, hogy a spanyolok már régebben is helyt álltak, ha horrorról volt szó.

Értékelés: 7/10

A trailer nem csak, hogy spoileres, de totál tévútra viszi a nézőt. Gáz.