A blog facebook oldalán hívta fel a figyelmemet egyik kedves olvasónk az alábbi nyalánkságra, a legutóbbi franciás poszt kapcsán. Íme.
Maléfique (2002)
Rendezte: Eric Valette
Carrére (Gérald Laroche - MR 73) sikkasztásért börtönbe került, egy cellába három teljesen különböző bűnöző mellé. Lássuk kik is ők: a kigyúrt, transzszexuális Marcus (Clovis Cornillac - Eden Log), a gyermekeként kezelt, tárgyakat evő, retardált Pâquerette (Dimitri Rataud - Mint egy angyal) és a hallgatag, tekintélyt parancsoló idős úr, Lassalle (Philippe Laudenbach - Arséne Lupin). Igen, elég vegyes a csapat, de egész jól megvannak. Derék pénzemberünk is hamar beilleszkedik, igaz abban a tudatban él, hogy neje hamarosan leteszi érte az óvadékot.
Egy szép napon azonban találnak a falba elrejtve egy 80 éves naplót, amit egy hírhedt okkultista vezetett. Ebben leírta azokat a varázslatokat, képeket, szimbólumokat, amelyeknek a segítségével próbált kiszabadulni cellájából. A jelek szerint sikerült is neki! Azonban a könyvről az is kiderül, hogy veszélyes és óvatosan kell bánni vele. Ha például megpróbálja az ember megsemmisíteni, akkor az illető el kezd lebegni, majd olyan szépen eltörnek maguktól a csontjai, hogy az már művészet. Ezt a jelenetet egyébként hihetetlenül hatásosan és profin kivitelezték.
Hogy a történetről miért nem írok többet, annak oka prózai: ugyanis nagyon nem lehet mit elmondani spoiler nélkül. A helyszín szinte végig ugyanaz az egy cella, és a szereplők körül is csak egy pici változás van. Mondhatni akár színpadra is lehetett volna vinni a filmet, ha nem lennének benne olyan látványelemek, mint az előbb említett véres levitáció. Így a fő hangsúly a karaktereken van, akik egytől egyig érdekesek, ráadásul az őket alakító színészek is rendkívül hitelesek. Egyedül Lassalle figuráját nem éreztem igazán kidolgozottnak, túlságosan is rejtélyes lett. Továbbá "apró" baki, hogy a szellemileg erősen visszamaradott Pâquerette miért nem diliházba került.
Azt viszont szögezzük le, hogy hiába nem történik szinte semmi a film első felében, attól még az is érdekfeszítőre sikeredett. Ettől lesz egy film jó, amikor még a "semmi" is érdekesen tud hatni. A dialógusok izgalmasak és érdekes jellemfejlődéseket láthatunk. A könyv használata után viszont jócskán felpörögnek az események. Láthatunk egy csavaros, rendkívül sötét és magával ragadó cselekménysorozatot.
Technikailag nincs sok kivetnivalóm, azonban nem sikerült átadni túlzottan a börtön nyomasztó környezetét. Nem igazán éreztem, hogy nekik most milyen rossz lehet. Az igaz, főhősünk motivációjával maximálisan egyet tudunk érteni, illetve az öregúr késztetésére is fény derül később. De valahogy egy picit lehetett volna még dolgozni ezen.
Mindazonáltal a film végére eléggé rossz kedvem lett, mondhatni túlságosan is beleéltem magam a történésekbe. Engem maximálisan megfogott, teljesen lekötötte a figyelmemet. Lehet, hogy lesz olyan, aki unalmasnak fogja találni, de mindez csak hozzáállás kérdése. Ha abszolút nem vagy fogékony a misztikumokra, a spiritualizmusra, akkor inkább neki se kezdj.
Friss kommentek