Így februárra csak megjött a nagy betűs TÉL, mindenki pánikban, és nem győzzük a fűtéssel. A horror világában azonban vannak sokkal rosszabb helyek, cudarabb időjárási viszonyokkal. Íme három film, három különböző kontinensről. Következzen két csontfagyasztó thriller és egy "melegebb" slasherrel.
Frozen (2010)
Rendezte: Adam Green
A rendező korántsem ismeretlen a blogon, hiszen a Baltával belopta magát a szívembe, hogy aztán később összehozzon egy középszerű folytatást. Ez a film viszont abszolút meglepett, mintha nem is az ő keze munkája lett volna. Két teljesen más világ. Persze pozitív értelemben.
A történet egyszerű, de éppen ebben rejlik a zsenialitása. Két srác, és egyikük barátnője kiugranak a hegyekbe síelni, szórakozni. Aztán folyamatos emberi mulasztásoknak hála fenn akadnak a sífelvonón, fenn a magasban. Vasárnap lévén legközelebb csak egy hét múlva fog üzemelni a pálya. Igaz, előbb fognak halálra fagyni, mint éhen halni, elvégre sípályákat ritkán raknak a trópusokra.
A nagy kérdés, hogy lehet e ebből a minimális történetből izgalmas filmet forgatni? Igen, lehet, ha jól eltaláltak a karakterek. Erre pedig nem lehet panasz, mindhármuk végtelenül szimpatikus. Mi több, jó színészek is alakítják őket, akik a horror berkein belül se ismeretlenek. A lányt Emma Bell (Végső állomás 5), a fiúját Kevin Zegers (Halálos kitérő), a haversrácot pedig Shawn Ashmore (Mother's Day) alakítja. Nagyon ironikus módon ez utóbbi játszotta az X-Men franchise-ban "Jégembert"...
Szóval itt egy kőkemény drámát kapunk, ami a játékidő elteltével egyre jobban csak elmélyül. A cselekményvezetés és a párbeszédek nagyon jól megírtak. Azon gondolkodtam, hogy nagyjából én is ezeken a fázisokon mennék keresztül, hasonló gondolatmenettel. Innen a képernyő túloldaláról persze könnyebb utólagosan okoskodni, hogy mit hogyan kellett volna csinálniuk. De abban a végtelenül kilátástalan helyzetben teljesen másképpen működik az ember agya. Ráadásul a készítők voltak olyan kegyetlenek, hogy a feszültség fokozás érdekében még farkasokat is bevetettek. Bár itt felmerült bennem a kérdés, hogy hogy a rákba kerültek ide ordasok, elvégre egy ilyen helynek biztosítva kellene lennie. Elvileg.
Mindenesetre akinek ez kevés lenne, annak elárulhatom, hogy azért elég kemény, véres jeleneteket is kapunk. Amik funkcionálisak is, nem érezzük őket feleslegesnek, mivel így csak jobban átérezzük hőseink kilátástalan helyzetét. Sikerült egy nagyon hideg, komor és nyomasztó atmoszférát teremteni. Egyáltalán nem lassú, mindvégig izgalmas tud maradni. Érdekesség, hogy nincsen semmi trükk, semmi CGI, tényleg a magasban ülve vették fel a jeleneteket. Respect.
Csak ajánlani tudom.
Antarctic Journail - Namgeuk-ilgi (2005)
Rendezte: Pil-Sung Yim
Ha az előző filmben hideg volt a levegő, ebben már kifejezetten fagyos. A helyszín ugyanis az Antarktisz, aminek a megközelíthetetlen pontját szeretné elérni egy csapat dél-koreai. A hely a nevét onnan kapta, hogy az a legtávolabbi pont a partoktól, ergo ott van a leghidegebb is (a -80 fok sem ritka). Ugyan a film máris egy érdekes anomáliával indít, hiszen közli velünk, hogy eddig csak egy szovjet csapatnak sikerült 1958-ban, noha a résztvevők végig úgy hivatkoznak magukra, mint a "leendő elsők". Valaki igazán szólhatott volna nekik... Sajnos azonban ez nem egy felszínes probléma, mivel a vezetőjük motivációja leginkább ebből fakad. Arról nem is beszélve, hogy ezzel a filmvégi katarzis abszolút elmarad.
A történet igazából itt is végtelen egyszerű: láthatjuk, ahogy az expedíció tagjai dacolnak az elemekkel, hogy sikeresek legyenek. Mindeközben a kapitányuk bekattan és kész az emberei életét is feláldozni, hogy beírhassa magát a (koreai) történelem könyvekbe. Mondanom se kell, hogy a feszültséghelyzet itt is adott: végtelen jégmezők, hihetetlen hideg, a készletek apadnak és a csapaton belüli kötelék is szétszakadó félben. A baj az, hogy a rendező nem igazán tudta eldönteni, hogy mégis milyen irányba vigye el a filmjét. Még az elején kapunk egy villanásnyira egy lényt, ami többet nem szerepel. Akkor minek kellett egyáltalán belerakni? Aztán kapunk szellemeket, látomásokat is, de abból se lesz végül semmi. Míg a végén trancsír is terítékre kerül, de az se tudott igazán ütni. Dráma úgy ahogy van, de mindentől függetlenül a film baromi unalmas. Nagyon lassú és nagyon vontatott.
Ugyan az operatőri munka valóban elképesztő, és itt tényleg szembesülhetünk a vakító fehérséggel, szemben az azonos című borzalommal. A karakterek se lennének olyan rosszak, csak itt tényleg mindent félbe hagynak, vagy nem foglalkoznak vele eleget. Például a címadó naplóval sem, amit '22-es angol kutatók hagytak hátra, amiből sokkal többet is ki lehetett volna hozni. A főszereplő egyébként még innen nézve is ismert, hiszen ő Kang-ho Song, aki szerepelt már A bosszú urában, illetve a blogon már kitárgyalt Thirst-ben. A többiek is korrekt teljesítményt nyújtanak, bár a szemüveges csókát igazán sehova se tudtam hova tenni.
A történet egyébként nem is lehetne aktuálisabb.
Leginkább az ázsiai filmek rajongóinak tudom ajánlani, de ők is inkább gondolják át még egyszer.
Hideg préda 3 - Fritt Vilt 3 / Cold Prey 3 (2010)
Rendezte: Mikkel Braenne Sandemose
A végére hagytam ezt a kakukktojást, mivel itt a játékidő nagy része tavaszias környezetben játszódik, szemben az első két résszel. Ennek következtében a préda nem hideg csak langyos (ezért a képzavarért pedig elnézést kérek).
Rögtön felmerül a kérdés, hogy hogy folytassunk egy relatíve sikeres sorozatot úgy, hogy a negatív főszereplőt (a gyilkost) lehetetlenség lenne még egyszer feltámasztani? Helyettesítsük egy másikkal? Nem! Forgassunk le egy prequelt, mert az olyan menő mostanság! Még egyszer: előzmény film egy slashernek. Emésszük. ENNEK MÉGIS MI ÉRTELME VAN?! HISZEN ÍGY ELŐRE TUDJUK, HOGY MI LESZ A FILM VÉGE! Meghalhat a tettes? NEM! Túlélheti bárki is? NEM, mert akkor létezett volna egy legenda a fickóról, amit meg kellett volna említeni az előző epizódokban. Ennek folyamán semmi, de semmi értelme nem volt nézni ezt a művet! Én még ennél nagyobb apátiát soha egy horrornál nem éreztem. De most komolyan, a Texasi láncfűrészes kezdete nem volt elég intő jele a "szakmának"? Hogy van egy olyan műfaj, amiben a "nulladik" rész már eleve halva született ötlet?
De jó, tegyük túl magunkat ezen és lássuk, hogy mit sikerült ebből kihozni. Egyrészt a lényegi elem, a gyilkos személyisége felől nem sok újat tudunk meg. Megtudjuk, hogy apuka elzárva, állatként tartotta kisgyerekként. Miért? Az nem igazán derül ki. Nem tudni, hogy csak a testi hibája (anyajegy) miatt, vagy mert a kis pszichopatánk már kölyökként is szeretett élőlényeket trancsírozni, De hát miért is kellene megmagyarázni bármit is egy előzmény filmnél, mi? Csak annyi a biztos, hogy miután megpróbálták megölni a szerencsétlent, ő hazamegy és végez a szülőkkel. Ezt követően egy antiszociális vénemberhez kerül, akitől kitanulja a vadászat csínját-bínját. Ennyi. Ezekért az információkért aztán tényleg érdemes volt belekezdeni...
Természetesen van "rendes" történet is: egy csapat fiatal kirándulni megy a hegyekbe, arra a bizonyos helyre. Aztán egyenként meghalnak. Hűha! Nem tudom, hogy hogyan csinálták, de a történések ellenére ez egy rohadtul unalmas film lett. Szabályosan szenvedtem a nézése közben. Itt nem drukkol az ember a szereplőnek, hanem azt kívánja, hogy DÖGÖLJETEK MÁR MEG! Annyira ellenszenves mindegyikük. Ráadásul a hó eltüntetésével azt a sajátos atmoszférát is sikerült kiölni, ami működött az eddigi részekben. Így konkrétan kapunk egy kesernyés Halálos kitérő utánérzést. Cici most sincs, igaz, az se dobna túl sokat a végeredmény tekintetében.
Többet nem is akarok ezzel foglalkozni. Egyedül a befejezés tetszett, mármint az a megoldás, hogy a gyilkosunk léte miért maradt örök homályban. Az már más kérdés, hogy milyen vígan sétál azután is, hogy egy csákányt szúrtak a hasába. Illetve a hó elképesztő gyorsasággal befedett mindent. Hagyjuk. Kerüljétek.
Lehet, hogy többet érdemelne, de én még ennyit rég szenvedtem egy film alatt.
Egyébként az örvendetes, hogy időközben valamelyik hazai tévécsatorna a műsorára tűzte a trilógiát.
Friss kommentek