Előre szólok, hogy most a szokásosnál jóval spoileresebb leszek, de ezt megköveteli a film. Viszont ez szerintem nem fog sokat elvenni az élvezeti értékéből.
Az utolsó horrorfilm - The Last Horror Movie (2003)
Rendezte: Julian Richards
Nem is értem, hogy ez a mű hogy kerülhette el eddig a figyelmemet... Elég nehéz írni róla, de megpróbálom.
Szóval a kezdés egy hagyományos slashert sejtet, aztán hirtelen hopp, beugrik egy arc és közli, hogy a "The Last Horror Movie" c. filmre rávette a sajátját, amit mindjárt meg is láthatunk. (Ne feledjük, 2003-ban még használtak az emberek VHS-t.) Voltaképpen egy pszichopata vallomását, hétköznapjait tárja elénk egy segítőkész operatőrrel. Így láthatjuk ahogy civilként esküvőket filmez, a családjával ebédel, a barátaival piknikezik, no meg persze ahogy öl. A módszerek és a helyszínek változatosak, ahogy ő fogalmaz: "szeretném, ha nem tudnának profilt alkotni rólam". Ennek következtében már vagy 50 áldozaton is túl van.
Itt a found footage mint olyan, abszolút működőképes, hiszen tudjuk, hogy ki készítette a felvételeket és hogy mi célból (na jó, ezt ti még nem tudjátok). Nincsenek feleslegesnek tűnő töltelékjelenetek, mert míg az egyik pillanatban egy klopfolóval ver szét a csávókám egy koponyát, addig a másikban már a nagyinál szürcsölgeti a teát. Ez pedig annyira groteszk, hogy az már szép.
A főszereplőt eljátszó színész -Kevin Horwart- abszolút meggyőző, mondhatni van stílusa. A vigyora pedig sokszor emlékeztetett a Nicholson-féle Jokeréra, ami szintén jó pont. Egyszerre nyájas és hidegvérű is, mi több, humora is van. De talán a sztoikus nyugalma a legfélelmetesebb, amikor öl. Na jó, néha őt is ki lehet hozni a sodrából.
A film a vége felé meg egyszerűen kilép a saját dimenziójából és új távlatokat nyit meg. Ugyanis láthatjuk, ahogy felvesz egy fickót, aki azt a filmet nézi, amit mi magunk is éppen nézünk! Eszméletlen! A tettes ugyanis minden egyes alkalommal kibővíti az alkotását. Mi több, még meg is kérdezi a "közönségétől", hogy tetszett az előadás... a végkifejlet sejthető. Zárásképpen pedig jön egy elég kemény monológ arról, hogy a következő TE leszel. Ha angolként ezt kazin látom anno, akkor tuti, hogy magam alá szarok. De így is elég hatásos volt.
Kis odafigyeléssel lehetne akár egy dráma is, de ahhoz túl felszínes. A fickó múltjáról nem sokat tudunk meg. Konkrétan arról se, hogy miért öl embereket. Ráadásul időközben a film kilépett horror mivoltából. Mert ugyan alig látunk valamit, néhol szándékosan nem, erre külön felhívja a gyilkosunk a figyelmet. Amikor pedig rákezd, hogy "nem akartuk-e látni az előbbi kínzást", jól bemos a nézőnek egyet. Egyébként ez a bizarr társadalomkritika a film legnagyobb erőssége, amikor kérdéseket intézz hozzánk; horror fanokhoz. Hirtelen nekem is el kellett gondolkodnom pár dolgon. Igazából ki is fogott rajtam. Voltaképpen ez is a film "filozófiája", hogy mennyivel jobbak egyes emberek másoknál, avagy mégsem.
Szóval nem kapunk túl sok gore-t, a leglátványosabb talán egy elevenen való felgyújtás. De kapunk egy piciny kannibalizmust is. Az se éppen előnyös, hogy mindössze 70 perces, illetve lehetett volna még egy fokkal hitelesebb is a "rámásoltunk a kazidra" téma. Apropó, ha már itt tartunk: a hitelesség sokszor gyenge lábakon áll. Például nekem ne mondja senki, hogy egy mélygarázst nem figyelnek meg. Illetve azért ahogy látni lehetett nem sok ügyet fordítottak a nyomok eltüntetéséhez sem. Továbbá a gyépés kamerás is idegesített, akárhányszor éreztették velünk a jelenlétét.
Viszont még pozitívum, hogy rengeteg játék van a nézővel, sokszor rendesen becsapnak, jó értelemben. Ez egyfajta bizarr humort takar.
A hibái ellenére mindenképpen érdemes megnézni, mert egy nem mindennapi élményt nyújt. Elég egyedi, legalábbis hasonlóval még nem találkoztam. Az külön poén, hogy egyenesen videóra érkezett, remélem a borítóval beetették a népeket anno:)
Friss kommentek