Mivel legutóbbi posztomban többen is (ketten) kérték, hogy írjak róla, no meg hogy vigyünk egy kis aktualitást a blogba, íme, tessék. Előre szólok, hogy mivel az interneten mindenki csak úgy áradozik róla (joggal), így sok új nézőpontot én se tudok hozzátenni, nem úgy mint a túlértékelt Hibrid esetében.
Fekete hattyú - Black swan (2010)
Rendezte: Darren Aronofsky
A rendezőnek mindig is a súlyos drámák voltak az erősségei, elég ha csak a legutóbbi Oscar-díjra jelölt Pankrátort, vagy a zseniális Rekviem egy álomért c. valóságos eposzt nézzük. Most is alapvetően egy kamaradrámát láthatunk, csak éppen egy sajátos pszichothrillerbe csomagolva. Hogy ezt hogy tessék elképzelni, azt mindjárt kifejtem bővebben.
Maga a forgatókönyv zseniális abban a tekintetben, hogy a film története remekül illeszkedik a Hattyúk tava c. balettelőadáshoz, mondanom se kell, hogy ezt fogják a lelkes balerinák előadni. A darab röviden arról szól, hogy a kedves és szerethető hercegnőt, (vagyis a Fehér hattyút) madárrá varázsolták, akik csak az éj leple alatt ölthetik fel emberi alakjukat. A hercegnőbe ily módon beleszeret a herceg, ám őt később a lány ikertestvére, a Fekete hattyú rútul elcsábít. Azonban a vége happy end, hiszen a király junior elmeséli az egészet a lánynak, az átok meg megtörik és mindenki boldog. Sajnos ez így ebben a formában nem lett volna elég hatásos a filmhez, ezért átírták sokkal tragikusabbra a végét: igen, bánatában a hölgy a mélybe veti magát.
Friss kommentek