Mivel a blog leírásából is jól tükröződik, hogy itt az elsődleges feladatunk a kevésbé ismert horror-filmek bemutatása, ezért íme egy csokor azokból, amiket én személy szerint várok. Éppen ezért a "legalját" nem teszem közzé. Vagy mégis?

1. Vanishing on 7th Street

Kezdjük egy eléggé minőséginek tűnő darabbal, nem is értem, hogy miért nincs hype-ja. A történet röviden: egy nap a Föld lakosságának nagy része egyszerűen eltűnik, úgy, mint Stephen King Langolierek című művében is láthattuk, persze itt nyílván nem egy tér-idő kapu van a dologban. Aztán akad egy maroknyi túlélő, akikre még elég sok megpróbáltatás vár. Leginkább a 28 nappal későbbre emlékeztet, csak persze zombik nélkül. 10 millát áldoztak rá.

A rendező az a Brad Anderson, akinek többek között A gépészt köszönhetjük.

Mennyire várós? 9/10

Legfőképpen nem szeret szavazni, de ez már sajnos nem újdonság. Azért  köszönöm mindenkinek, aki az egy hétig tartó, egyáltalán nem reprezentatív közvélemény kutatásomban részt vett!

Összesen 602 szavazat érkezett, ami elsőre elég soknak tűnik, de jelen esetben 3-al kell osztanunk, így "csak" 200.66 emberről beszélhetünk, ami valószínűleg úgy jött ki, hogy nem mindenki élt a 3 szavazatlehetőséggel. Ez meg is magyarázza azt, a szerencsére csak 1 darab olyan voksot, hogy ő nem talált neki valót a felsoroltak közül. Bevallom egy kicsit többre számítottam, hiszen azért ennél már jóval magasabb a napi olvasottság, ráadásul közben Index-címlapos is lettem. De ez van.

Na akkor lássuk az adatokat!

A dzsungel árnyékában - Welcome to the jungle (2007)

Rendezte: Jonathan Hensleigh

Hensleigh-nek ez a második rendezése, ez már direkt DVD-re készült, ami nem meglepő, hogy az első filmje a csúfosan megbukott 2004-es Megtorló... Egyébként íróként nagyon sok, nálunk is híres produkcióban részt vállalt, elég, ha példaként említem a Die Hard 3-at. De horrorhoz eddig nem sok köze volt, és ez sajnos ezen a filmen is meglátszik. A poszt címe nem véletlen: az ürgének valószínűleg megtetszett Ruggero Deodato klasszikusa, aztán gondolta, hogy egy ilyet ő is simán le tudna forgatni.  Hát nem. Még a látszat kedvéért belekevert egy valódi háttértörténetet, egész pontosan Michael Rockefeller rejtélyes eltűnését.

Azért a tisztánlátás végett szögezzük le, hogy nem ez volt az első eset, hogy valaki egyszerűen megakarta lovagolni az "emberevős-őserdős" hullámot az olasz rendező sikerét látván. Csak persze meg kellett húzniuk a határt, hogy ne tiltsák be. Első a profit ugyebár. Így született meg pl. a '80-as Cannibal Apocalypse, a szintén '80-as Mangiati vivi! (ezt több helyen egyszerűen átkeresztelték Cannibal Holocausto 2-re, pofátlanság), a '81-es Cannibal Ferox, de egyébként külön irodalmat lehetne szentelni a Cannibal Holocaust 2 néven (is) futó horror-filmekről. Továbbá a már nálunk is kapható '85-ös Cannibal Inferno (eredetileg Nude e selvaggio). A lényeg, hogy szinte külön műfajjá nőtte már ki magát. Ez pedig ennek a legkorcsabb változata.

Előtte: holnap este 7-ig még lehet szavazni, tessék klikkelgetni!

A Sátán kapuja  - The Gate (1987)

Rendezte: Takács Tibor

Erre a gyöngyszemre még az előző posztban, Róka-Rudi nevű kommentelőnk hívta fel a figyelmemet. Pontosabban már egy ideje megvolt, de még nem vitt rá a lélek a megtekintésére, viszont a Troll 1-2 után rákaptam a '80-as évek gumiszörnyes remekeire, a végső lökést pedig a kulcsszó adta meg: magyar. Igen, egy mondatban a magyar és a horror szavak, az egészségügyi ellátás szókapcsolat nélkül! Eddig csak egy, szélesebb körökben is ismert ilyen produkcióról tudtam, a Hasfalmetszőkről, amin sajnos messziről érződik a lelkes amatőrizmus és az ultra szerény költségvetés. Tudom persze, hogy a készítőknek még van 1-2 ilyen filmjük, de azok még ennyire se ismertek. Jó, igaz, ott van még Antal Nimród is, üsse kő... Na de ez! Ez végre egy rendes "stúdiós", több kamerás film! Egyenesen Kanadából! Na hoppá.. Igen, ugyanis a rendezőn, az operatőrön (Thomas Vámos) és az egyik produceren kivűl (Andras Hamori) mást nem találni, aki hazánkfia lenne. De ez így is elég szép teljesítmény.

Hogy rögtön a tárgyra térjek: ez is egy eléggé családias hangvételű horror, ám van benne azért egy-két borzongatóbb jelenet. De hogy is lehetne bármilyen horror igazán hatásos, ha a két főszereplő kisfiú még a pubertás kort is csak alulról súrolják? A legnagyobb gondjuk pedig a tinédzser nővérke és a f*sz barátai, akiknek persze a legfontosabb dolog az életükben a bulizás. Ami alapból nem lenne gond, de ezek egytől egyig ellenszenvesek, ráadásul sajnos egyik sem hal meg. Sőt, ha már itt tartunk, az egész film eléggé vérszegény, bár azért akadnak érdekes dolgok, mint pl. a telefon magától történő megolvadása, ezt mellesleg nagyon szépen kivitelezték.