A legutóbbi kis figyelemfelketésemnek hála ugyan jeleztétek, hogy miket szeretnétek látni, csak hát szerencsére sokféle ember olvassa a blogot, így a válaszok is sokfélék voltak. Ennek eredményeképpen inkább előveszek egy elég beteg alkotást, arra mindig vevőek vagytok:)
Ugye volt már egy balra lévő (kétszer is), egy part menti, most pedig jöjjön egy zsákutcában (?) lévő. Ám autóból egy deka nem lesz, előre bocsájtom.
The last house on Dead End Street (1977)
Rendezte: Roger Watkins (Victor Janos néven)
A magyar vonatkozás már a rendező nevénél gyanús, azonban az imdb adatlapja szerint ő tősgyökeres amerikai, noha ez nem jelenti azt, hogy szülei (nagyszülei) nem idegenbe szakadt hazánkfiai voltak. Sajnos személyesen tőle már nem lehet megkérdezni, mivel azóta elhunyt. Egyébként a díszletért felelős embert meg Gabor Lazlosnak hívják, ami meg szintén elgondolkodtató.
A film arra a kérdésre rögtön ad választ, hogy lehet-e filmet forgatni 1500 (!) dollárból, mert mint a mellékelt ábra mutatja igen. Persze a srácok roppant költséghatékonyak voltak, hiszen a forgatókönyvet maguk a főszereplők írták, és sejteni lehet, hogy a színészek többsége szintén egy haveri körből verbuválódott össze. Azért elég érdekes társaság lehet, hiszen a legtöbbjüknek elég sok mindent kellett kiállnia a forgatás kedvéért. Sejthető, hogy ezt hogy vészelték túl, erre még később kitérek.
Ez egy minimalista grindhouse film. Ami nem csoda, tekintve, hogy mindössze 150 ezer dollárra rúgott a büdzsé. Így az sem meglepő, hogy túl sok helyszín nincs, a szöveggel rendelkező színészek száma pedig nem túl nagy. A technikai kivitelezés meg olyan, amilyen: túl élénk színek és kissé homályos kép. Azonban ez sokat dob a hangulaton, tekintve a legfőbb színtér egy vidéki, a külvilágtól eldugott kis erdei családi ház. A lakói pedig egy idős néni és a két, kissé degenerált fia (akik már elég idősek, szóval ne gyerekekre vagy tinikre tessék gondolni). Az életvitelükre mindjárt bővebben is kitérek, de előbb lássuk a többi főszereplőt.
Friss kommentek