Azt hiszem ideje volt már egy "kortárs", fiatalos filmről is írni. Különösen azért, mert ezt a darabot nem olyan rég adták ki hazánkban DVD-n. A rendezője pedig maga Wes Craven, akit itt a blogon már illik ismerni. Meg amúgy is.

Vedd a lelkem! - My soul to take (2010)

Rendezte: Wes Craven

Nem tudom miért lehet ez, de Craven legtöbb műve kifejezetten a fiataloknak készült. Elég, ha csak a Sikoly kvadrológiára gondolunk, ami anno a reneszánszát hozta el a tini-horror filmeknek. A Vedd el a lelkem!-re ez pedig különösen igaz, hiszen a szereplők mind gimnazisták (legalábbis elméletben). Akik közül heten egy napon születtek, akkor, amikor egy tudathasadásos sorozatgyilkos meghalt(?). Abba most ne menjünk bele, hogy egy kisvárosban erre mekkora az esély...

Szóval ezzel ők is tisztában vannak, mi több, évente a születésnapjukkor rituálét tartanak, hogy megidézzék a halott szellemét. Mivel ők hisznek abban, hogy a tébolyult lelke beléjük költözött. Vagy legalábbis egyikükébe mindenképp. A mostani buli azonban túl jól sikerült; egyiküket még az éjjel megölik. Aztán mint egy régi vágású slasher-ben, a gyilkos arcát nem mutatva egyesével meghalnak a "lélek birtoklói". A gyanúsítottak köre pedig egyre inkább szűkül. Mi több, a végén még fordulat is lesz, de az a fajta, amin pont a célkorosztály tud csak igazán meglepődni.

A film könnyedebb vonulata pedig az iskola "királynője" (aki egy zsarnok) uralkodásának megdöntése. A hasonlat nem véletlen, ugyanis ő dönt mindenről: ki kivel járhat, dolgozat megoldásainak áruba bocsátásáról, meg úgy mindenről, amit el lehet képzelni. A hatalmat meg valószínűleg annak köszönheti, hogy ő a legidősebb (háromszor bukott). Na és persze ott van még az elmaradhatatlan szerelmi szál is, a félénk főszereplő és az "udvartartás" egyik hölgye között. Egyébként minden sablonfigura fellelhető: a vicces jó barát, az agresszív állat, a burzsuj ribanc stb. Az egyetlen eredeti figura a vak néger fiú, akinek a karaktere egész szórakoztatóra sikeredett. Polgári nevén Denzel Whitaker-nek hívnak, mit ne mondjak, tutira akar menni a filmiparban. Vagy csak a szülők nem bíztak semmit se a véletlenre.

A cselekményvezetés elég gyermeki, annak ellenére, hogy néhol azért elég brutális halálnemeknek lehetünk tanúi. Túl sok újdonságot nem tud felmutatni, főleg mire végignézzük: az eredményt egy vállrándítással el lehet intézni. Nem egy maradandó darab, de élvezhető, és a maga módján szórakoztató. Nincsenek kifejezetten unalmas részek, csak bosszantóak. Pl. miért kellett a keselyűket ennyire misztifikálni? Semmi szerepe nem volt a filmben. Meg a szokásos tini-filmek gyermekbetegségei is előkerülnek, a "azt hittem, hogy kedvel" szintűekkel. Ugyan van a vége felé egy kis izgalom, de az se tart sokáig. Igazából, ha nem lenne ez a játék a lélekvándorlással és effélékkel, egy mezei Sikoly klónt kapnánk.

A kivitelezés szerencsére színvonalas, semmi technikai részletbe nem tudnék belekötni. A színészi játék közepes, olyan semmilyen, de legalább nem csapnivaló.

Érdekesség, hogy a film elején szereplő pszichomókus maga Craven, és egy nem túl hálás feladat jutott neki. Ezt a kb. 10 percet mindenképp érdemes megnézni. Továbbá vicces, hogy Amerikában ezt 3D-ben nyomatták, hozzánk meg egyenesen DVD-re jött...

Értékelés: 5/10