Végre! Egy emberként lélegzenek fel azok, akik már a listát várják lassan egy éve. No igen, jó munkához idő kell. Azonban végig nézve a címeket, sajnos meg kell állapítanom, hogy teljesen felesleges volt ennyit várnom, kutakodnom és megnéznem mindenféle jött-ment hulladékot. Ugyanis már tavaly is ezeket választottam volna, ha akkor megírom. Így jártam. Nosza.
Mielőtt bárki belekezdene a felsoroltak mustrálásába, kérem, előbb olvassa el a kvázi "használati utasítást":
1. Ez egy szubjektív lista, jobb ha ezt rögtön tisztázzuk. Nekem ezek voltak a legmeghatározóbb filmélménjeim, már ami a félelemkeltést illeti. Másképpen nem is lehetne megírni, tekintve, hogy nem lehet semmiféle faktort felállítani, mint pl. a tudjuk melyik listám kapcsán a "brutalitásmérőt".
2. Törekedtem arra, hogy ne a saját félelmeim miatt legyenek egyes művek a listán, illetve általánosságban ne a fóbiák kihasználása kerüljön előtérbe. Ezért olyanokat ne is várjatok, mint pl. az 1990-es Arachnafóbia - Pókiszony c. klasszikust (mondjuk ennek eleve van egy komikus beütése).
3. A lista még így sem tökéletes, vagy végleges. Ugyanis be kellett látnom, hogy rengeteg filmet kell megnézni az ilyesmihez, én meg egyszerűen feladtam. Ha egy év alatt nem találtam semmi újat, akkor most mire várok? Kérdeztem magamtól, és hát tessék...
4. Az 1-es ponthoz kapcsolódóan: nagyon sok klasszikus (amikre lentebb kitérek) azért nem lesz rajta, mert egyszerűen eljárt felettük az idő. Mert elhiszem a kedves 30-as, 40-es kommentelőknek, hogy ők anno, hogy megijedtek a moziban, ami valószínűleg nyomot is hagyott bennük. De mai szemmel nézve bizony sok remekmű egyszerűen nem képes megborzongatni, csak kellemes filmélményt nyújtani.
5. Próbáltam változatosra készíteni, így nem feltétlen a legfélelmetesebbeket láthatjátok majd, hanem esetleg az alműfajon belül a legmeghatározóbbat. Már amelyik kategória képes erre, pl. meggyőződésem, hogy a farkasemberes alkotásokon egyáltalán nem lehet parázni.
6. A félreértések megelőzése végett: nem ezek a legjobb horrorok, sőt. Csak a SZERINTEM leg-félelemkeltőbbek. Így a sorrendet is csak a paráztatási szint szerint kell értelmezni.
Egyébként nyugodtan írjátok le Ti is a saját listátokat, érdekel:)
Továbbá nem elfelejteni, hogy még ma éjfélig lehet ránk voksolni a Kult-Szórakozás kategóriában!
Jó mulatást! Aztán ne nekem panaszkodjatok, ha majd nem tudtok aludni:)
10. A cápa - Jaws (1975)
Rendezte: Steven Spielberg
Korábban írtam már róla? Igen, de csak egy másik toplistában említettem meg.
Most a többség nyilván egy emberként szisszen fel, hogy ez mit is keres itt, hiszen ezen parázni ma már abszolút nem lehet. Na de a hatása! Egy egész generáció nőtt fel úgy, hogy irracionális félelmet érezzen ezzel az állattal szemben, mi több magától a tengertől is irtózzon egy kicsit. Most komolyan, hány embernek lett az az asszociációja, hogy tenger=cápák? Valahol mesteri ez a fajta félelemkeltés, ami szerintem a mai napig megállja a helyét. Ahogy egy picit bennünk magyarokban is, még ha csak az Adrián nyaralunk. Bár tény, hogy ott azért a medúzacsípés reálisabb és jobban elveszi a kedvét az embernek a mélyben való úszkálástól.
9. Halálhajó - Event Horizon (1997)
Rendezte: Paul W. S. Anderson
Korábban írtam már róla? Nem.
Ez a film szolgáljon itt példaként, hogy egy sci-fi is lehet parás. Mások valószínűleg erre a Nyolcadik utas: a Halált mondanák, de szerintem attól ma már nem lehet rettegni. Mindenesetre az atmoszféra itt is elég klausztrofób, aminek a hatását tovább fokozza a túlvilág jelentősége. Sajátos egyvelege a technokrata jövőkép és a vallásosság megjelenítésének, konkrétan a Gonoszénak. Tekintve, hogy a hajó át tud suhanni a poklon keresztül. Ha még ez nem lenne elég, akkor még szellemekkel és brutális képsorokkal is találkozhatunk. Mondhatni ebbe aztán belezsúfoltak mindent. Imádom.
Megjegyzés: ma este, 22:35-kor a filmet levetíti a TV2! Az ajánló alapján nem vágták meg.
8. Ragyogás - The Shinning (1980)
Rendezte: Stanley Kubrick
Korábban írtam már róla? Igen, itt.
Ez legyen arra példa, hogy igenis lehet jó és hatásos Stephen King adaptációt készíteni, még ha a könyvrajongók (és maga az író is) ostorozzák a mű átértelmezése miatt. Akárhogy is, de Kubrick műve még önmagában is megállja a helyét, sőt. Ha néhol kissé vontatottnak is tűnhet, azért még mindig vannak olyan jelenetei, amik (nincs jobb kifejezés) a szart is belefagyasztják az emberbe. Elég, ha csak Danny folyosóbiciklizésére emlékezünk vissza. Azt viszont mindenki (de tényleg) elismeri, hogy Jack Nicholson zseniálisat alakít benne. Mintha a karaktert róla mintázták volna.
Állítólag egyszer tudósok kiszámították a félelem differenciál egyenletét, ami szerint ez a legfélelmetesebb film a világon. Elgondolkodtató:)
7. Kampókéz - Candyman (1992)
Rendezte: Bernard Rose
Korábban írtam már róla? Nem.
Ha a cápától való félelmet irracionálisnak tituláltam, akkor az itt elért hatásra hatványozottan igaz. Most komolyan, ki az aki ezt fiatalon megnézte és el merte mondani ötször a tükörbe azt, hogy "Kampókéz"? Szerintem sokunk nőtt fel ennek a filmnek a bűvöletében, aminek hatására már a fürdőszobai tükörre is más szemmel néztünk. Egyébként a végeredmény arra is jó példa, hogy van élet a Hellraiser-en túl is, ha Clive Barker adaptációról van szó. Továbbá ennek a műnek köszönhetjük a leghíresebb fekete sorozatgyilkost is, illetve Tony Todd ez által vált "halhatatlanná". Nagy kár, hogy a folytatások színvonala már a közelébe sem ér ennek.
6. The Women in Black (1989)
Rendezte: Herbert Wise
Korábban írtam már róla? Igen, itt.
Három tényező is volt, amiért felkerülhetett a listára (túl azon, hogy mennyire rémisztő): egyrészt mert ez az egyetlen tévéfilm. Másrészt ebből adódóan, ez egy bizonyíték arra, hogy a legminimálisabb eszközökkel is mekkora hatást el lehet érni. Magam is meglepődtem, hogy mennyire meghűlt bennem a vér, amikor a címben említett fekete ruhás nő egyszer csak megjelent fényes nappal a mocsár közepén. A harmadik ok pedig az, hogy hiába száz évvel ezelőtti egy történet, akkor is lehet vele paráztatni. Kíváncsi vagyok a most készülő feldolgozására, ugyanakkor kétségeim vannak afelől, hogy képesek lesznek ugyanazt az atmoszférát megteremteni.
5. A rettegés háza -The Amityville horror (2005)
Rendezte: Andrew Douglas
Korábban írtam már róla? Igen, itt.
Igenis érdemes olykor-olykor remake-elni egy művet, mert akkor olyan finomságok sülhetnek ki belőle, mint ez, az 1979-es, azonos című mű újragondolása. A másfél órás filmben összesen van vagy kb. 15 perc, ami esemény nélkül zajlik, ami nem kis teljesítmény. Folyamatosan jönnek-mennek a szellemek, illetve egyéb paranormális jelenségek háborgatják a lakókat. Az is dicséretes, hogy noha senki se hal meg (tekintsünk el az előzményektől), mégis folyamatosan izgalomban tartja a nézőt. Egyébként megtörtént eseményeken alapszik, de most tényleg. Mármint nem csak a bevezetőben látható tragikus eset, hanem maga a történet is.
4. Más világ - The Others (2001)
Rendezte: Alejandro Amenábar
Korábban írtam már róla? Igen, itt.
Ebben sem láthatunk öldökléseket, mi több, a színészek száma se valami magas. Mégis, valami hatalmas feszültséget képes generálni már magával az alapszituációval. Hiszen a gyerekek fényérzékenysége miatt a háznak egész nap sötétnek kell lennie. Ráadásul a család a külvilágtól is el van zárva. Kell ennél több egy kísértettörténethez? Egyike azon kevés 10/10-es (vagyis mondhatni tökéletes) filmeknek, amikről itt olvashattok.
Egyébként nagyon bizarr, hogy a vértelensége miatt anno a Cool TV egyszer 12-es karikával adta le délután hat óra tájékán...
3. Halálos hallgatás - Dead Silence (2007)
Rendezte: James Wan
Korábban írtam már róla? Igen, itt.
Igaz, hogy baromi klisés, meg objektíven nézve nem mutat fel túl sok újdonságot, de mégis egy hihetetlenül kemény és hideg atmoszférával rendelkezik. Továbbá igenis, lehet a mai napig jó, és rémisztő gyilkos babás horrort forgatni. Szépen egyensúlyozik a brutalitás és a félelemkeltés között. Amiért pedig ilyen előkelő helyre került, az egy személyes tapasztalat. Ugyanis miután megnéztem, nekem szabályos rémálmom volt a filmtől. Amire példa életemben eddig csak a fenn említett Cápára volt, de akkor még kicsi is voltam.
Érdekesség: a filmbe el van rejtve egy easter egg, hogy mi, azt a rendező munkásságát látva nem nehéz kitalálni.
2. Shutter (2004)
Rendezte: Banjong Pisanthanakun és Pakpoom Wongpoom
Korábban írtam már róla? Igen, itt.
A lista egyetlen ázsiai produkciója, ami meglepő módon nem japán vagy dél-korai, hanem thai. Igazából kicsit ugyanaz a helyzet ezzel a darabbal, mint a Halálos hallgatással: túl sok eredetiség itt sincs, mégis beszarat rendesen. Ráadásul végre nem az a tipikus ázsiai dramaturgiai felépítést követi, hogy az elején semmi, aztán a végére a nézőre zúdítanak mindent. Jól felépített és meglepően ügyesen kivitelezett film. Az amerikaiak 2008-as feldolgozását még mindig nem láttam, de ahogy a beszámolókat olvasom, az kifejezetten rosszra sikeredett.
1. Kör - The Ring (2002)
Rendezte: Gore Verbinski
Korábban írtam már róla? Csak két másik toplistámban: a kedvenceim és a mérföldkövek között.
Lehet, hogy kis
sé túlértékelem a Kört, de ez van, nekem nagyon bejött. Mivel az ágyam már középiskolás korom óta a TV előtt van, így egy ideig az volt a parám, hogy egyszer arra ébredek, hogy magától bekapcsol... Ami egyébként húgommal meg is történt, de az egy másik történet:) Lényeg, hogy sokkal jobb, mint az eredeti '98-as Ringu. Azt direkt megnéztem még egyszer, hogy magamat igazoljam, és az a változat néhol kifejezetten röhejes, de leginkább unalmas. Itt viszont egy percre sem lehet elbóbiskolni. Sokan azzal jönnek, hogy "maga a kislány nem is félelmetes", lehet, na de a körítés? Szerintem kifejezetten hátborzongatóra sikeredett. Nekem ez az abszolút legdurvább élményem, ennek ellenére már vagy nyolcszor megnéztem és nem tudom megunni:)
Remélem nem lesznek nagy hőzöngések, azonban gyorsan ide írok néhány címet, amit majd biztos szajkózni fogtok, hogy "ezek sokkal durvábbak". Pedig nem. Tehát:
Ideglelés (The Blair Wiitch Project): Ez kérem egy dögunalmas szar, ami a sikerét csakis a remek marketingnek köszönheti. Akkoriban könnyű volt az ilyen áldokumentum filmeket igazi felvételként eladni. Teszem hozzá, hogy én anno kissrác koromban ezzel a tudattal néztem meg és már akkor is értetlenül álltam a hype előtt.
Paranormal Activity: Majdnem ugyanaz. De aki tényleg elhiszi, hogy a benne látható dolgok megtörténtek, azt csak sajnálni tudom. Rém unalmas ez is. Oké, hogy minimalizmus, de ez már túlzás. A két főszereplő pedig roppant idegesítő.
Ördögűző (The Exorcist): Na ezen gondolkodtam, de be kell látni, hogy ilyen tekintetben már eljárt felette az idő. Viszont még így is egy örök klasszikus, kötelező darab.
Psycho: Ugyanaz a helyzet, mint az előbbivel: jó film, de ma már nem képes paráztatni. Ennyi.
A ház hideg szíve (The Haunting): Itt is ez a helyzet. Ráadásul eléggé el van nyújtva. Bár tény, hogy vannak a mai szemmel nézve is "kellemes" percei.
Hatodik érzék (The Sixth sense): Ezen is morfondíroztam, de szerintem sok tekintetben inkább dráma. A félelemkeltés meg kimerül egy-két ütősebb jelenetben.
A többit majd a kommentek között, de előtte érdemes rákeresni a blogon, hogy nem-e írtam már róla. Ezt előre is köszönöm.
Friss kommentek