Most csak egy vendégkritikára van időm, szerencsére továbbra is külditek őket lelkesen (csak így tovább). A következő írást Sörös Gergő nevű olvasónknak köszönhetjük! Egy másik Christopher Lee-féle vámpíros filmről már olvashattatok a blogon, a A sebhelyes Drakuláról.
Dracula has Risen from the Grave (1968)
Rendezte: Freddie Francis
A spanyol származású Carreras család irányítása alatt álló brit Hammer Film Stúdió az elmúlt század jelentős részében az európai filmgyártás egyik legtekintélyesebb pillére volt. Kezdetben ugyan elsősorban kisebb költségvetésű vígjátékokat, drámákat és háborús filmeket gyártottak, azonban a valódi áttörést az 50-es évek második felében leforgatott első horrorfilmjük a The Curse Of Frankenstein hozta, melynek sikerén felbuzdulva évtizedeken át ontották a jobbnál-jobb, a kor követelményeinek tökéletesen megfelelő horror remekműveket. Megjegyzem, a szóban forgó alkotások többségében valódi időtálló gyöngyszemeknek bizonyultak, amelyeken az idő vasfoga sem volt képes valódi sebet ejteni, az elkötelezett rajongók seregének legnagyobb megelégedésére. Az alábbiakban egy több irányból is erősen kritizált, az idők szavának súlya alatt azonban valódi mesterművé nemesedett darabról, az 1968-as Dracula Has Risen From The Grave-ről olvashattok egy rövidebb elemzést.
Álmos reggelre ébred a történet helyszínéül szolgáló kis hegyvidéki falu, ám az idill nem tart sokáig, hiszen a templom rendben tartásáért felelős félszeg fiatalember brutálisan megcsonkított női holttestre bukkan a harangtoronyban. Az ebben az időben lovas kocsival éppen a községbe igyekvő Ernst Müller Monsignor (Rupert Davies) az ürességtől kongó templomot látván felkutatja, majd kérdőre vonja a helyi lelkészt (Ewan Hooper) az elmulasztott mise kapcsán, de rendkívül meglepő választ kap, miszerint a mise ugyan lezajlott, csupán a hívők nem jelentek meg azon. A magyarázat prózaian egyszerű, ám annál hátborzongatóbb, a falu lakosai ugyanis rettegnek a közelmúltban a környékbeli hegyek között elpusztított Dracula Gróf elátkozott kastélyának fenyegető árnyékától, mely az esti órákban rendszerint a templom tornyára vetül baljós előjelként. A Monsignor másnap hajnalban a lelkész társaságában tehát útra kel, hogy megszentelje a kastélyt, így biztosítva a falu lakosainak nyugalmát, ám a könnyed kirándulásnak szánt kiruccanás dermesztő fordulatot eredményez. Természetesen idővel maga a Gróf (Christopher Lee) is felbukkan és tanúi lehetünk egy szinte kötelező jelleggel szárba szökkenő szerelmi szál kibontakozásának is.
A díszleteknek és a megvilágításnak köszönhetően nem ritkán színházi darabokra emlékeztető hangulatot árasztó képi világnak igazán magával ragadó atmoszférát sikerül teremtenie, amely a csaknem tökéletesen instruált és megkomponált színészi alakításokkal megkoronázva egy valódi ékkövet produkáltak a Hammer számára. Külön ki kell emelnem Ewan Hooper drámai kétségbeeséssel átitatott játékát, a lelkében dúló vihar szinte kézzel tapintható, a jóindulatú keinenbergi fogadós és egyben pék szerepében brillírozó Michael Rippert, valamint természetesen nem győzöm hangsúlyozni Christopher Lee megszokott módon zseniális, távolságtartó és gőgösen gonosz eleganciáját, a szokásoknak megfelelően visszafogott verbális megnyilvánulásokkal kiegészítve. A látványvilágot tökéletesen alátámasztó és megerősítő filmzenét a korábban már több fronton is bizonyító James Bernard komponálta, a Hammer-filmeknél számos alkalommal megszokott módon elsősorban fúvós és vonós hangszerekre fektetve komolyabb hangsúlyt.
Hibák természetesen így is akadnak az alkotásban, de talán nem leszek túl nagyvonalú, vagy felületes, ha ezúttal eltekintek ezek górcső alá vételétől, inkább arra hívnám fel a kedves olvasók figyelmét, hogy ugyan évtizedek teltek el a film megalkotása óta és ebből fakadóan a technikai megoldások többsége mai szemmel nézve esetleg kissé megmosolyogtató, a történetvezetés, illetve a színészi alakítások bizonyos esetekben az akkori követelményeknek megfelelően talán némileg egyszerűnek mondhatóak, mégis valódi mágiának, borzongató filmtörténeti klasszikusnak lehetünk tanúi. A mozgókép történelmének egy feketén ragyogó ékköve tehát a Drakula feltámadt sírjából.
A néhai Warner Home Video által sok évvel ezelőtt nálunk is megjelent filmet érdemes tehát DVD-n kutatni elsősorban a használt korongokat áruló üzletekben, de külföldről is megrendelhető magyar felirattal (német nyelvterületről), illetve – ha az információim helyesek – néhány egyéb európai verzió is hasonló tulajdonságokkal bír.
Friss kommentek