I saw the Devil - Akmareul boatda (2010)

Rendezte: Jee-woon Kim

Hogy ki is az a Chan-wook Park? Remélem a kérdés nem komoly, mert ha igen, akkor sürgősen be kell pótolni a Bosszú-trilógia darabjait (A bosszú ura, Oldboy, A bosszú asszonya). De már a blogon is találkozhattatok a rendező munkásságával, legyen az egy vámpír pap krónikái, vagy egy szelet extremitás. A lényeg, hogy nagy bátorságra vall az, ha valaki a "Mester" útjára lépve leforgat egy bosszúfilmet. Azt most megmondhatom, hogy  a Két nővért is jegyző Jee-woon kim maximálisan felnőtt a feladathoz (ez utóbbi film kritikájával már egy ideje tartozok, de arról majd lesz egy külön DVD ajánló, tekintve, hogy sikerült beszereznem a duplalemezes, digipack kiadást. Fuck yeah).

Akkor lássuk a sztorit: egy pszichopata fiatal hölgyeket erőszakol meg, majd darabol fel. Azonban egyik áldozata egy kormányügynök (vagy mi a tököm, a lényeg, hogy profi gyilkológép a csávó) párja, aki persze nem meglepő módon, bosszút esküszik. Mellékesen meg kell említeni, hogy a lány családja ezt ellenzi, ők amolyan ellenpólust képviselnek. Na de most jön a lényeg! Ugyanis emberünk elég rövid idő alatt megtalálja a gyilkost, jól meg is veri, de nem öli meg! Hanem elrejt benne egy GPS-szel kombinált rádióvevőt, és elkezdi követni! Így voltaképpen a "szerencsétlen" pszichopatát belekergeti egy "fogd meg, ereszd el" szituációba, ami azért nem semmi. A lényeg, hogy a film végéig egyikük sem adja fel a harcot, mindeközben nem várt fordulatokkal is szembesülünk. A záráskor pedig megmarad a kérdés, hogy valóban szörnyeteggé válik az, aki egy szörnyeteget üldöz?

A készítők egy percet sem hagynak minket unatkozni: hihetetlenül intenzív az, ahogy a cselekmények egymást követik. Lefogadom, hogy még sose láttattok olyan két és fél órás (!) alkotást, amiben a feszültséget folyamatosan szinten tudják tartani. Ezen a téren akármelyik nyugati klasszikussal simán felveszi a versenyt.

A kevés karakter sajnos nem elég kidolgozottak, pedig el kell ismerni, hogy erre idő volna bőven. Egyszerűen semmit nem tudunk meg a két főszereplőről, főleg a gyilkosról nem. Semmi motiváció, minimális háttértörténet, egyszerűen beérik azzal, hogy ez az ember kattant és kész. Persze valahol talán jogos is, hiszen így legalább a néző maximálisan a történet vezérszálára figyelhet. Meg azért inkább ez, mint egy izzadságszagú, "jaj, olyan rossz gyerekkorom volt" klisé. A másik probléma, hogy a drámai vonulat is felületesre sikeredett. Nem igazán tudtam együtt érezni az áldozatokkal, úgy különösebben az izgalmon kívül nem mozgatott meg bennem szinte semmit.

A film horror részére sem lehet panasz, kellően véres és fájdalmas (Achilles-ín átvágása priceless). Bár néhol azért mutathattak volna többet is, de ez már az én bajom. Mindenesetre elég tömény mennyiséget kapunk, a forgatás során biztos jó pár liter művér elfogyott. Ha egy példával kellene szemléltetnem az I saw the Devil-t, akkor azt mondanám, hogy olyan, mintha Bőrpofa és családja egy road-showt nyomna Koreában. Ugyanakkor az is elgondolkodtató, hogy a gyilkoson kívül mennyi őrült rohangálhat (a mű szerint) az országban.

A színészek hitelesek, persze ez nélkülözhetetlen is, hiszen fele annyira lenne jó az összhatás. Külön kiemelném a negatív hőst alakító Min-sik Choi-t, akinek ez egy testhez álló szerep. A már említett Oldboyban és A bosszú asszonyában is játszott. Zseniálisan hozza az őrültet és annak minden "érzelmi" megnyilvánulását.

Minden kisebb és nagyobb hibától eltekintve ez egy zseniális film. Lebilincselő és egyszerűen magával ragad. Ázsiai mű rég nyűgözött le ennyire. Mindenkinek csak ajánlani tudom, azoknak is, akik eddig szkeptikusok voltak a térség mozijaival kapcsolatban.

Értékelés: 9/10