Először is elnézést, amiért a hosszú hétvégén nem írtam, de kiakartam használni a szabadnapok minden egyes percét, de most szokásomhoz híven egyszerre három filmről olvashattok. A "sorozat" (első rész itt, második pedig itt) legújabb epizódjában most olyan Fulci filmeket sikerült meglesnem, amelyekben voltak jobb pillanatok, persze egyik se egy nagy durranás (nahát). Akkor kezdjük is.
1. A fekete macska - Black Cat / Gatto nero (1981)
Nem is olyan rég láthattuk mindannyian a TV6-on (bocsánat, hivatalosan már Viasat 6), azonban a hazai sajtó valahogy félreértésbe áldozata lett: mivel a gyilkos egy fekete macska, ezért szerintük az csak paródia lehet. Elég csak megnézni ezt a port.hu-n, de én a nyomtatott Színes RTV-ben is ilyen jelzőkkel láttam. Vagy lehet, hogy megnézték az első 10 percet és mindenki felröhögött? Ugyanis abban egy sajátos autóbaleset van, aminek következtében a sofőr kirepül az ablakon keresztül, kár, hogy még a vak is látja, hogy az csak egy bábu. Nagyon gáz. De ettől függetlenül ez egy korrekt horror és itt a tettes kiléte csak néhol válik röhejessé. Igaz, akkor nagyon.
Mert nincs mit szépíteni: a cica egyszerűen gonosz és halhatatlan. Erre magyarázatot nem igazán kapunk, helyette egy már sokat megjárt idős színészt, Patrick Magee-t, akit többek között a Mechanikus Narancsban láthatott a nagyérdemű. De a többi szereplő is ismerős lehet korabeli horror filmekből. Szóval a kis szőrös bitang embereket öldös különböző módokon, a legtöbbet nem is direkt -karmokkal-, hanem példának okáért egyszerűen csak hagy egy szerelmes párt megfulladni egy csónakházban.
A gore nem igazán számottevő, Fulci ezúttal sokkal inkább a spiritualitásra ment, mint eddig, kár, hogy annak se füle, se farka. Mert ugyan beletett egy olyan nagyon érdekes mellékszálat, hogy az öreg professzor bizony a halottak hangjait veszi fel, azt amit mi "csupasz füllel" nem hallanánk. Ezek a felvételek egészen parásak lettek, azonban szinte semmilyen szerepük nincs a filmben, ahogy az egész kísértet vonulatnak sincs.
A vágások mondhatni "Fulcisak", azaz abszolút amatőr: a legrosszabb helyen történik mindig. Ami hagyján, de az operatőri munka is silány, illetve olyanról nem is igazán beszélhetünk: ennyi közelítést a szempárokra én még filmben nem láttam. Főleg az öreg bozontos szemöldökét csodálhatjuk meg szinte állandó jelleggel.
Minden hibája ellenére azért egyszer meg lehet nézni, hiszen itt valami újat láthatunk. A cselekmények is meglepő módon szépen haladnak előre, sokkal kevesebb a felesleges töltelékjelenet, mint az eddig általam látott filmjeinél. Szóval ez nem lett volna olyan rossz, csak más kezébe kellett volna adni, mert amúgy az alaptörténet egy bizonyos Edgar Allen Poe-nak köszönhető...
2. Perversion story / Una sull'altra (1969)
Ez a film tökéletes példa arra, hogy Fulcit sokkal jobban tisztelném, ha csakis forgatókönyvírással foglalkozott volna élete során és hagyja a fenébe a rendezést. Ugyanis ez a legintelligensebb szkript, amivel találkoztam a thriller műfajon belül.
Látszik, hogy '69-ben bizony még nem ment az agyára a sok belezés, a szemek kiszúrása, meg úgy általában minden, amik későbbiekben meghatározóvá tették alkotásainak nagy többségét. Itt kérem olyan szövevényes cselszövést láthatunk, amire ritkán van példa. Ugyanakkor nagyon "cseles" is, mivel sajnos az első egy óra (!) eléggé lapos és a sok mellékszál miatt inkább zavarosnak tűnik a koncepció. Aztán történik egy olyan fordulat, hogy majd' eldobtam az agyamat. Mondhatni megérte várni. Onnantól pedig végig izgultam a maradék fél órát, ráadásul, tőlem (szinte) szokatlan módon a főszereplőért aggódtam!
A történet nagy vázlatosan annyi, hogy van egy karrierista orvos, akinek meghal a betegeskedő felesége, cserébe azonban egy szép nagy életbiztosítást markolhat fel. A rendőrségnek persze ez rögtön gyanús lesz, azonban lehetséges, hogy az asszony nagyon is él? Mert egy sztriptíz bárban talál a férj a szeretőjével együtt egy nagyon is hasonló külsejű lányt. Aztán jönnek a bonyodalmak. Amint azt sejteni lehet, hogy cicikben nincs hiány, ez az ominózus jelenet pedig felér egy csöcs-apokalipszissel. Szóval amit nem kapunk meg tocsogó vérben és belekben, azt itt ellensúlyozásként mellekben nagyon is, lehet örülni:)
Azonban hiába a sok pozitívum, a hiba itt is a rendezésben és a vágásokban van. Egyszerűen félbevágtak levegőben lógó párbeszédeket! Meg akár hogy is, az eleje nagyon vontatott, amin még pár didkó se tud segíteni. De én mondom, megéri megvárni a nagy fordulatot. Ez az első eset, hogy pusztán emiatt ennyire "felpontozok" egy filmet, mert amúgy nem lenne egy nagy eresztés.
3. Beatrice Cenci (1969)
Fulci ugyanebben az évben nekilátott egy teljesen más kaliberű filmnek is. Ennek semmi köze a horrorhoz, vagy a thrillerhez, mert ez egy történelmi és életrajzi dráma. Azonban bizonyos szempontból mégis itt van a helye. Egyrészt érdekességként, hogy a rendező ilyet is tudott, másrészt meg azért eléggé naturalista. Konkrétan nem spórolnak a vérrel és az átlag-nézőt sújtó sokkolásokkal.
A történet vezetése elég modern, úgy ugrál az időben, ahogy később Tarantino-nál láthattuk, szóval ha úgy vesszük, ezzel megelőzte saját korát. Mindez azért hálás, mert amúgy maga a sztori elég sovány, de azt szépen felduzzasztották: adott egy itáliai nemes (Cenci), aki egy szadista állat. Ezen sajnos nincs mit szépíteni. Jellemét legjobban az a tette jellemzi, hogy megünnepli két fiának elvesztését, mert eddig is csak a pénzt vitték. Itt ne egy halotti torra tessék gondolni, hanem egy igazi ünnepségre, ahol az apuka a gyászoló kislányát keményen megbünteti. Többek között.
Gondolom kitalálhattátok, hogy ez a lány nem más, mint a címszereplő Beatrice Cenci, akinek a gyászoláson kívül még az a "bűne" is volt, hogy beleszeretett az egyik szolgálóba. A lényeg, hogy apuci meghal, a nyomozók pedig hamar kiderítik, hogy itt kérem gyilkosság történt. A 16. században szerencsétlen módon még nem létezett DNS vizsgálat, így a kor legkorszerűbb eszközeit vetették be: a kínvallatást. Igen, itt kibújik a szög a zsákból, kapunk mindenfélét: kerékbetörést, fejsatut (?) és tüzes vasat. Azonban ez csak egy apró szegmens, ami szükséges a korhű ábrázoláshoz.
A történet egyébként vélhetően igaz, a wikin lehet róla olvasgatni. Egyébként külön érdekes, hogy megjelenik benne az egyház iránti kritika is, ez csak kis részben a kínzásokban manifesztálódik, nagyrészt azonban az ármánykodásokban van jelen. Konkrétan az a módszer, hogy milyen könnyen kerülhettek földek a pápához.
Szóval érdekes egy film, meg szépen kidolgozott, de engem valahogyan mégsem tudott lekötni. Kissé untam. De elismerem, hogy ez jóval komolyabb és érettebb alkotás, mint a legtöbb műve. Itt még a vágások is egész tűrhetőek lettek. Igazából ezt csak "ínyenceknek" tudom ajánlani, a többségnek nem tudom, hogy bejönne-e.
A fekete macska: 4/10
Perversion story: 5/10
Friss kommentek