Aftermath (1994)
Rendezte: Nacho Cerdá
A spanyolok mindig tudnak meglepetést okozni. Azt ugye tisztáztuk, hogy a horror terén ők az istenek. Ez a film viszont kissé megosztja az érzéseimet. Eléggé beteg, viszont mondhatni nagyon szépen kivitelezve.
Mivel mindössze egy félórás alkotásról beszélünk, én is rövid leszek. A történeten nincs nagyon mit ragozni: a patológián az egyik korboncnok felvág, majd megdug egy halott nőt. Igen, lényegében ennyi. Nekrofília.
Ami érdekessé teszi az összhatást, hogy mindezt emberi beszéd nélkül láthatjuk, mert azért elárulom, az illető eleinte nem magányosan boncolgat. Zene sincs, csak azok a hangok, amik gyanítom mindennaposak a proszektúrán, persze leszámítva a szexualitást. Ebből adódóan eléggé kitárulkozó, hímtagon kívül minden a szemünk elé tárul, mondjuk a blog szempontjából maga az anatómiai rész érdekes. E téren maximálisan meg lehetünk elégedve, abszolút hitelesek a khm... kellékek.
Azonban utána olvastam a dolgoknak, és találtam egy-két érdekességet: a helyszín igazi, amit látunk, az egy létező patológia. Ennek prózai oka van: olcsóbb kibérelni, mint felépíteni egyet. Ráadásul a holttestek többsége is igazi. Megnyugtatásul közlöm, hogy tudtommal az, amelyikkel az aktus történik, egy színész. Akit természetszerűleg nem daraboltak fel a film kedvéért:)
Akárhogy is, én érdekesnek találtam, noha semmi újat nem tudott számomra mutatni. Ez kiváltképp akkor is igaz, ha "1994-es szemmel nézzük": hiszen addigra az erre fogékony nézők már túl voltak két Nekromantikán is. Viszont a technikára semmilyen panaszt nem tudok tenni, sőt: az enyhén kék színezés nagyon bejött. Szinte érezni a teremben lévő hidegséget, eléggé valóságosra sikeredett, de mégsem csap az egész egy áldokumentum film szintjére.
Érdekesség: A rendező négy év múlva előrukkolt még egy szösszenettel, a Genesis-el, ám ennek már teljesen más, befogadhatóbb története van. Ha majd megnéztem, arról is írok.
Értékelés: Egy rövidfilmet nem lenne fair összehasonlítani a blogon eddig látottakkal, ezért ez most is elmarad, bocs.
Forrás: Kultúrpart
Friss kommentek