A ZS-kategória blogra kikerült egy írásom, élvezzétek! :)

Innen is köszi Winston!

A horda - La Horde  / The Horde (2010)

Rendezte: Yannick Dahan és Benjamin Rocher

Szerencsénkre a franciák nem akarják abbahagyni a horrorfilmek gyártását, így most a Mutants után egy kifejezetten zombi-filmet kapunk Camembert illattal. A cím pedig elsőre kicsit zavaros lehet, de majd ez is megmagyarázásra kerül, türelem.

A film nem lacafacázik: rögtön egy halottal kezdünk, akinek az arcát olyan sokáig láthatjuk, hogy várjuk, mikor nyílnak ki a szemei, hiszen mégis csak egy zombis produkcióról van szó. De nem nyílnak ki, sőt még egy tisztességes temetést is kap, hiszen rendőr volt az illető. A négy társa pedig megy bosszút állni, egy nagy, emeletes házba, amire már ráférne egy tatarozás. A bosszúból semmi se jön össze, sőt még ők veszítenek el egy embert, mert a mindenféle kisebbségiből összeverbuválódott gengszterbanda (két nigériai, egy cseh, egy arab, meg még ki tudja) ügyesebb volt. A behatolók szisztematikus kivégzését pedig megzavarja az a tény, hogy akiket közben lelőttek (egy lelkes ott lakó és egy túsz), egyszerűen feltámadnak és az emberekre támadnak, szemmel láthatólag táplálékszerzés céljából.

Sorozatomban olyan filmeket mutatok be, amelyeket a rajongók nagyon vártak, ám a megjelenésük csalódásokat okoztak.

Zombieland (2009)

Rendezte: Ruben Fleisher

Tudom, nem mai darab, és már bizonyára mindenki látta, de mivel nem rég adták ki DVD-n, talán még megmenthetek 1-2 szerencsétlent attól, hogy látatlanba beruházzon rá. Gondolkodtam, hogy ebbe a rovatba rakjam, vagy a "Humoros zombifilmek" posztomba, azonban rá kellett eszmélnem, hogy ez közel sem olyan vicces, mint az ott lévők, sőt. Ezért is volt mélységes csalódás számomra. Bevallom én egy Haláli Hullák Hajnala szintű produkciót vártam, erre kaptam egy görcsös tini-vígjátékot mászkáló halottakkal.

Kezdjük a történettel: egy poszt-apokaliptikus képet kapunk, amiben a helyi bambaképű lúzer srác megpróbál minden napot túlélni, mert hogy a világot elárasztották a zombik. Hogy hogyan történt, azt persze senki sem tudja. Ez egy olcsó megoldás, jó néhány korábbi filmnél elment, de ideje lenne már kreatívabbnak lenn. A kezdés mindenesetre tökös, elismerem. Van lendülete és a szabályok is jópofák, a kiírások meg a felhozott példák is ütősek. Aztán találkozik a zseniális Woody Harrelsonnal, aki innentől kezdve egymaga viszi a hátán az egész filmet.

Sajnos ő sem tökéletes, volt egy meghatónak mondható jelenete, amit egy nagyon rossz poénnal el is rontott, sőt ripacsságával még rá is tett egy lapáttal. Ettől függetlenül leginkább rajta látszik, hogy tapasztalt, profi színész. Míg a srác, Jesse Eisenberg egy egyszerű Michael Cera-klón, de komolyan: ugyanaz az arcszerkezet, ugyanaz a karakter, amit Cera-tól több műsorában is megszokhattunk. Voltaképpen amit ő csinál, az szerintem nem is színjátszás, inkább csak bambán elmondom a szöveget, meg néha a seggemre esek, mert az még 2009-ben is milyen vicces...

Ugyan Tarantino és Rodriguez egész szépen tálalták anno a kis projektükkel a "Grindhouse-érzést", ami az európaiak többségének kimaradt az életéből. Ez annyit takar, hogy az autós moziban a fiúk-lányok beültek valami béna, nem túl bonyolított horrorra, ahol jóformán csak cicik és brutális gyilkosságok voltak. Mint ahogyan az alábbi kettőben is.

Mil gritos tiene la noche / Pieces (1982)

Rendezte: Juan Piquer Simón

A kezdés csillagos ötös: 10 év körüli kisfiú egy intim-puzzlet rak ki, ami anyunak persze nem tetszik, ezért azt elkobozza. Válaszul a fiacskája felaprítja egy baltával apró darabokra. Azonban annyira hidegvérű, hogy eljátssza a besokkolt, tétlen áldozatot, mintha valaki betört volna. Majd vágás, és egyszer csak a "jelenben" találjuk magunkat. A puzzle ismét előkerül, és bár nem látjuk a tulajdonosa arcát, tudjuk, hogy ki is ő. Azon kívül, hogy a gyilkos, aki majd szépen felaprítja az egyetemista lányokat.

Igazából ez utóbbi kijelentésem egy kicsit túlzás, mert mindegyiktől "csak" 1-1 darabot vesz el, pl. fej, karok stb. A célja pedig a tapasztalt horror-fanoknak pedig nyilvánvaló, így nem marad más rejtély, hogy kicsoda is ő, amivel persze elindul a nyomozás.

The Human Centipede [First Sequence] (2010)

Rendezte: Tom Six

Végre sikerült megnéznem. Már régóta kíváncsi voltam rá. Nem csalódtam. Már láthattunk a trailert a B-oldalon, olvashattunk róla marketing cikket a Velveten, Most az írásommal pedig a kör bezárul, innentől kezdve már mindenki maga eldöntheti, hogy meg akarja-e nézni ezt a filmet.

Előzőleg annyit, hogy semmi újdonságot nem tartalmaz annak, aki már látta a bemutató videót róla, az sajnos eléggé spoileresre sikeredett. Voltaképpen tényleg nincs másról szó, mint hogy egy őrült tudós három embert összevarr, hogy létrehozzon egy Emberi százlábút. Most mindenki egyre gondolhat: igen, a második az elsőnek a végtermékéből táplálkozik, míg a harmadik a végtermék végtermékéből. Illetve ez utóbbi csak táplálkozna, ha addig kitartana a film, de ne szaladjunk ennyire előre.

A hollandok már egyszer megpróbálkoztak horrorral, az SL8N8-al, ami mellesleg az első kritikám volt, Ezúttal azonban valóban magasra emelték a lécet. Azonban érdekes, ennek ellenére a két főszereplő lány amerikai, az "orvos" német (nahát... erre még kitérek), a harmadik delikvens pedig japán, aki anyanyelvén kívül semmilyen más nyelven nem szólal meg. Szóval igazán nemzetközire sikeredett.