Természetesen a komikus színészről és nem az énekesről lesz most szó. Igen, az, akit leginkább olyan filmekből ismerhetünk, mint a Jumanji, Az apák napja vagy a Patch Adams, gondolta kipróbálja magát valami egészen más műfajban is. Még hozzá thrillerben! Ráadásul ezt nem is egyszer, hanem többször is véghezvitte, lássuk is mindjárt párat.

Sötétkamra - One hour photo (2002)

Rendezte: Mark Romanek

Ritka az, amikor a forgalmazók sokkal jobb filmcímet találnak ki, na ez egy ilyen eset. Itt Williams egy olyan szerencsétlent alakít, aki mint egy pláza fotókidolgozója, teljesen rákattan egy bizonyos családra. Ezt úgy kell érteni, hogy a képeik hatására (ami min. 7 év folyamatos kidolgozást jelent) azt képzeli, hogy ő is tagja a famíliának. Amolyan "Sy bácsi". Ez egyelőre kimerül a képzelgéseiben, de egy idő után egyre jobban fokozódik a vágya az iránt, hogy valakihez tartozzon. Így időnként "spontán" összefut a szülőkkel, megajándékozza a kisfiúkat, stb. Aztán történik valami és egyszer csak elpattan benne valami.

A film mit ne mondjak, zseniális. Abszolút thriller, miközben (bocs a spoilerért) senki se hal meg. Olyan feszültséget képes teremteni pusztán a színekkel, hogy ihaj. Ezt miért is emelem ki külön? Mert valami elkápráztató azok az apróságoknak tűnő dolgok, hogy ugyanaz a két szín váltakozik, illetve egybe olvad: a kék és a fehér. Ezt majd tessék megfigyelni.

A karakterek élethűek és nagyon is emberiek. Az anyukának fontosabb az anyagi biztonság, mint az önérzete. Az apuka egy f*sz. A kisfiú, aki szeretné, ha szeretnék. Na és persze Sy bácsi, aki csak szeretne egy normális életet, önön üres, monoton napjai helyett. A végére ráadásul kiderül egy elég fontos dolog az életéről, szóval teljesen lesz a kép a karakteréről.

Még fontos megemlítenem, hogy a mű pluszpontokat érdemel a fotózásról kialakított gondolatokért is. Némelyikben bele se gondolunk, hogy kik, miért szoktak fényképezni, vagy hogy kik a leggyakrabban. Vagy egyáltalán abba se igazán gondolunk bele, hogy miért is fényképezkedünk. Persze objektív válaszokat nem kapunk, mert olyan szerintem nincs is, de mindenképpen elgondolkodtat.

De ne tessék megijedni, ez attól még inkább thriller, mint dráma. A befejezés eléggé feldobja a hangulatot, bár nekem kicsit keserű volt utána a szájízem. Nem voltam teljesen megelégedve a végeredménnyel. Ezt leszámítva minden klappol.

Álmatlanság - Insomnia (2002)

Rendezte: Christopher Nolan

Akinek a rendező neve nem cseng ismerősen, az valahogy nincs képben az újkori, magas bevételű mozifilmek terén, szóval had ne mutassam be:)

Williams itt egy nem kisebb színészóriást kapott partneréül, mint magát Al Pacino-t, aki ugyan már régóta szeretne kitörni a megfáradt zsaru szerepkörből (szegénynek van egyáltalán könnyedebb filmje, mondjuk egy vígjáték?), de ez nem itt adódott meg neki. Azonban hiába a két profi színész, az ekkor még nem túl ismert, ám elismert  rendező, a film valahogy nem működik. Egyszerűen rohadt unalmas. Mondom ezt úgy, hogy itt vannak lövöldözések meg kergetőzések is.

Alaszkában (meg úgy általában fenn északon), mint azt lehet tudni, szinte csak télen van sötétség, így az alvás elég nehéz a külhoniak számára. Maga Pacino karaktere is ilyen, de az ő alvászavarához még közre játszik egy elfojtott bűntudat is. Aki meg tudja érteni, az pedig egy beteg pszichopata, akit történetesen üldöz. Igen, ő Robin Williams, tehát nem kell aggódni, hogy a rendőrparnert alakítja, amiben szerintem tényleg röhejes lenne.

Szó mi szó, két órás és igazából nem történik semmi. Pedig darabokra szedve nem rossz: jó az üldözés (főleg a farönkös), jók a karakterek, értem én a belső vívódást is. Szépek a képek, a rendezés korrekt, de valahogy az egész egyben unalmas és vontatott. Mindazonáltal semmi több egy nyomozós filmnél, leszámítva azt, hogy az üldöző folyamatosan kapcsolatban van az üldözöttel. Vannak benne még jó ötletek, de én valahogy az egészet kevésnek éreztem. A befejezés nem szokványos, lájkolom.

Vágott verzió  - The final cut (2004)

Rendezte: Omar Naim

A végére hagytam ezt az alkotást, ami több okból kilóg a sorból. Leginkább azért, mert itt színészünk pozitív karaktert alakít, persze ő sem egy angyal, mert egy eléggé kétes megítélésű cégnek dolgozik. A másik ok, hogy a jövőben játszódik. Persze nem a csillagrombolók korát kell elképzelni, sőt, inkább hasonlít az összkép egy alternatív univerzumhoz.

A történet szerint van egy hatalmas multicég, aminek sajátos jövedelemforrása van. A megszületett gyermekekbe nanokamerákat ültetnek, hogy az egész életük rögzítve legyen, majd a temetésük napján egy rövid, pár perces kisfilm keretében a hozzátartozók megemlékezzenek az illetőről. Persze egy egész életet elég nehéz így besűríteni, így ezt a "vágók" intézik el. Főszereplőnk (ki más) is egy ilyen szakember, mondhatni a legjobb.

Mondanom se kell, hogy vannak olyanok, akiknek ez rohadtul nem jön be. Ami szerintem abszolút érthető, hiszen így ki mer egyáltalán WC-re menni? Így az "ellencsapás" sem késlekedik: egyrészt nagyon sok lázadó fiatal (akikben van ilyen chip) spéci tetoválást varrat magára, ami kvázi blokkolja a jeleket. Azonban van egy terrorista csoport is, aki csak az alkalomra vár, hogy a céget megsemmisítse. Na ezt most ne rakétavetős-maszkos emberekkel tessék elképzelni, hanem egyszerű emberekre, akik jól tudják, hogy egy botrány (mondjuk az egyik fejesről) sokkal hatásosabb akármilyen erőszaknál. Ettől függetlenül nem félnek meghúzni a ravaszt.

A két dolgot meg nem nehéz összekapcsolni, de had ne lőjem le az egész cselekményt. Tehát, mint az olvasható, a sztori meglehetősen egyedi. Nagyon sok morális kérdés van benne, amin akaratlanul is elgondolkodunk, hogy milyen lenne egy ilyen világban élni. Nagyon érdekesek ezek a "vágott" kisfilmek is, a prímet mindenképpen a reggeli tükrös viszi, már azért az egy percért érdemes megnézni a filmet.

Itt már egy fokkal jobban pörögnek az események, vannak kemény fordulatok, meglepetések, sőt megrázó pillanatok is. Még egy szerelmi szál is bele lett ügyesen szővve, szóval nagyon el van találva minden. Sajnos néhol van egy-két üresjárat,  ami egy kicsit döcögőssé teszi az összképet. De ennyi még belefér. Nálunk már papírtokosan 290-ért beszerezhető a legtöbb helyen, érdemes megvenni.

Sötétkamra: 9/10

Álmatlanság: 5/10

Vágott verzió: 8/10