Funny Games (1997)

Rendezte: Michael Haneke

Igen, végre sikerült megnézem. Még az Eden Lake-nél sokan írták, hogy "á, ez sem a Funny Games-hez képest, na az durva". Én pedig megint hallgattam a kedves olvasókra, csak úgy, mint a Radírfej esetén, így minden erőmmel azon voltam, hogy valahogy beszerezhessem eme produkciót. Sajnos a párhuzam duplán indokolt, mivel David Lynch alkotásához hasonlóan, ebben is csalódnom kellett. Itt azonban gyorsan le kell szögeznem, hogy maga a film jó, csak megint indokolatlanul túlértékelték.

Aki kíváncsi a filmre, amiben elég kemény pszicho-terror folyik és egyben nyomasztó is, az MOST rögtön hagyja abba az olvasást, mert úgy szerintem sokkal jobban fog ütni, ha nincs semmi előzetes információnk róla.

A türelmetlenebbek, na meg persze azok, akik már látták, ők folytassák nyugodtan a poszt olvasását, végül is nem azért írom, hogy senki rá se nézzen:)

A történetről tényleg csak pár mondatban elég írnom, mivel az ördög a részletekben bújik meg. Itt meg, mint majd lehet látni, voltaképpen nem sok minden fog zajlani. Szóval, van egy tehetősebb osztrák család (anyuci, apuci, kisfiú, kutyus), akik elmennek nyaralni a vidéki házukba. Hogy státuszuk még jobban ki legyen hangsúlyozva: a ház tópart mellett van, és kishajót (vagy mi lehet a pontos neve) visznek magukkal. Magyar embernek meg elég bele gondolni abba, hogy volt mobiltelefonjuk '97-ben, amikor nekünk egyszerű embereknek még olyan volt, mint manapság egy 5 millás autó. A golffelszerelés meg már tényleg csak a hab a tortán. Mondanom se kell, a környéken csupa hasonszőrű társukat látni.

Aztán egyszer csak jön két jómódú és roppant udvarias fiatalember, majd terror alá veszik a kis családi fészket: bántalmazás (testileg és lelkileg is) és a gyilkossággal való fenyegetés.

Kezdem a legnagyobb problémámmal: túl szemérmes. Szinte semmit nem mutat: se a testi fenyítéseket, se pucérságot (pedig van egy ilyen jellegű jelenet), de még a holttesteket is csak módjával. Ezt egy-két esetben indokoltnak, sőt ötletesnek találtam, viszont így végig csinálni egy egész filmet... Mert nem tudom, hogy ki hogy van vele, de szerintem naturalistán sokkal hatásosabb lett volna a kész mű. Hiszen így jobban át tudjuk érezni, bele tudjuk magunkat élni. Mert ha túl sok mindent takargatunk, akkor a néző kiszakad ebből a világból és elkönyveli az egészet úgy, hogy ez csak egy "mese". Én speciel abszolút nem tudtam azonosulni az áldozatokkal, de ennek nem csak ez volt az oka. Az egyetlen jelenet, amikor ténylegesen izgultam, az a kisfiúnak a szökési kísérlete volt. Ha a filmnek végig ilyen atmoszférája lenne, mint ebben a pár percben, akkor szó nélkül megadnám neki a 10/10-et, elfelejtve minden más hibát.

Aztán vannak még egyéb "apróságok". A kedvencem az, hogy az egyik szereplő egyszerűen ELTŰNIK! Ugyanis a "Paul" fedőnevű fiú az egyik szomszéddal jön át, apuci beengedi őket, együtt vízre teszik a hajót, a gyermekkel ketten beszállnak, azonban a többiek el vannak felejtve. Persze a kis terrorista hamar feltűnik, de semmilyen utalás nincs a szomszédot illetően! Ezt a hibát elnézem egy vérbő slasher-ben, de egy ilyen komoly hangvételű pszicho-thriller - dráma kombónál már nem

Másik ilyen hiba az anyuka. Egyrészt szerintem még a korához képest is kibaszott ronda, pláne majd a vége felé. E mellett annyi benne a szeretete gyermeke iránt, mint nekem az az érzés iránt, amikor két-három órás sörözés után könnyítek magamon. Ráadásul a film elején a szülők nagyon szépen játszogatnak KETTEN, mintha a hátul ülő gyerek plüssből lenne. Itt gyorsan megemlíteném, hogy tetszett a hangkeverés: Handel után kemény grind-core (vagy mi lehetett), ötletes volt, kár hogy ugyanez a zene megismétlődött később is, teljesen feleslegesen (kb. az jött le belőle, hogy aki ilyet hallgat, az beteg és terrorizál családokat). Hozzá nem értőknek: valami ilyesmit kell elképzelni. Apuka se maradjon ki: ő meg egy lúzer puhapöcs, kár tovább ragozni.

A film végét nagyon elnyújtották, olyan mint a rétestészta. A végén kiderül, hogy ráadásul feleslegesen. A legnagyobb értetlenkedésemet azonban egy abszolút szürreális jelent adta, amiben Paul egy távirányítóval (!), egyszerűen visszateker fél percet az időben! Kérdeztem is magamban, hogy ez meg mi a rák volt?! Mondjuk gyanús is volt az, ahogy egyszer kikacsintott a nézőknek, meg a végén a valós életről a képzeletről folytatnak eszmecserét. Annyira nem merültem bele, pedig valószínűleg itt volt a kutya elásva. Mindenesetre így már végképp eltűnt a nyomasztó hatása és EZÉRT jobb film az Eden Lake, mert ha annak a végére a mai napig gondolok, egyszerűen nem tudok szabadulni attól a bizonyos fullasztó érzéstől.

A színészek közül egyedül a két behatoló volt számomra hiteles, ők jól játszottak, tetszett ez a groteszksége, ahogy a jó modor és szelíd hangnem párosul a lelketlenséggel. Különösebb indok nélkül. A többiek pedig hiteltelenek, így nem is tudtam őket sajnálni.

Összességében nem egy rossz film, de messze nem a legnyomasztóbb, sőt. 2004-ben remake-elték, majd lehet, hogy azt is megnézem, hátha az jobban bejön.

UPDATE: Azóta megnéztem és UGYANAZ!!!

Értékelés: 5/10