A hétvégén sikerült asszonykámmal belelendülni a dévédézésbe, így rögtön kaptok két ismertetőt is, hasonló (magyar) címekkel. Mindkettőt lehetett látni már hazai mozikban, szóval most egy kicsit mainstreamezünk. Enjoy!
1. Hívatlanok - The Strangers (2008)
Rendezte: Bryan Bertino
Igaz történet. Legalábbis ezzel indít, de rögtön a saját csapdájába esik: "Mai napig nem tudni pontosan, hogy mi történhetett". Vagyis a rendező/forgatókönyvíró egyszerűen "kitalálja", mi meg tippelgethetünk, hogy valóban így történhetett-e. De ezzel a kezdéssel elkövettek még egy nagy hibát: HOGY EZ EGY KURVA NAGY SPOILER!!! Ha senki sem tudja, hogy mi volt azokban a hajnali órákban, akkor valószínűleg túlélő sincs. Hacsak az illető(k) nem került(ek) szanatóriumba. Kösz szépen az izgalmat!
De nincs minden veszve. Maga a film felépítése egész jó: rögtön egy nem mindennapi jelenetet kapunk, amiben megjelenik a fiatal párocska egy romantikusan berendezett kis vityillóba. Csak éppen a hangulatuk olyan, mint akik temetésről jönnek, pedig pont hogy ellenkezőleg. Kicsit lelkiznek, aztán megjelenik egy hölgy az ajtóban, aki keres valakit, persze elég furcsán.
Az események meg követik egymást, három maszkos ember (2 nő, 1 férfi felállásban) elkezdi lelki terrorban tartani hőseinket. Bevetnek mindenféle jól ismert módszert: feliratok a falon, elvágni őket a külvilágtól, dörömbölés az ajtón stb. Igazából semmi extra, de mégis van egy sajátos hangulata, amit nem tudok megfogni, szavakba önteni, hogy mi az. Pontosan ezért érdemes megnézni. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy eléggé vérszegény, a hangsúly a már említett pszichikai hadviselésen van.
Pár szó a színészekről. A két főszereplő Liy Tyler (Gyűrűk Ura-trilógia, Armageddon) és Scott Speederman (Underworld 1-2, A gyilkolás művészete) megáll a saját lábán. A három betolakodó meg kellőképpen hidegvérű, nyugodt, ami szintén ad valami pluszt a filmhez. Igaz, nekik könnyebb volt a dolguk, hiszen jóformán nem is látjuk őket. Operatőri munka is jó, főleg a színvilága tetszett. A rendezésre sem lehet panasz, pláne ha figyelembe vesszük, hogy ez Bryan Bertino első (és eddig) egyetlen rendezése. Csak így tovább!
Kár, hogy a lezárás gyors és unalmas lett. Ráadásul nem tudtunk meg szinte semmit az elkövetőkről. Ez is bosszantott. Mindenesetre ebben a kategóriában egész jót sikerült összerittyenteni. Még izgulni is lehet azért, hajjaj.
Értékelés: 6/10
2. Hívatlan vendég - The Uninvited (2009)
Rendező: Thomas Guard és Charles Guard
A cím becsapós, ugyanis ez egy népszerű koreai horrornak a feldolgozása, még pedig a Két nővérnek. amit szintén lehet nálunk kapni. Most bevallom, hogy ezt nem tudtam, mikor megnéztem. Ráadásul az eredetit sem láttam (még). Ezt el akartam kerülni, szeretem az elsőt előbb látni, bár sajnos ez ritkán jön össze. A legtöbb helyen azt is írták, hogy ez sokkal rosszabb, ennek tudatában valószínűleg a kritikám is túl fogja értékelni ezt az alkotást, szóval tessék figyelembe venni, hogy nincs viszonyítási alapom! A hibám meg annyi volt, hogy hagytam magam becsapni, mivel az amerikaiak általában meghagyják az eredeti címet, vagy csak egy kicsit alakítanak rajta.
A történet rögtön talányokkal nyit és egészen az utolsó pillanatig fenn is tartja ezt az állapotot. Nagyon trükkös egy film ez: simán lehetne egy mezei thriller, ha nem kapnánk 10 percenként az arcunkba valami hátborzongató látomást, amit a főszereplő kislány él át. Ennek a tininek meghalt egy balesetben az anyukája, amin 11 hónapig nem tudta magát túltenni, egészen addig, amíg ki nem engedték a pszichiátriáról. Arra kell hazaérnie, hogy apukát behálózta az egykori ápolónőjük, aki szegény ágyhoz kötött anyucit gondozta.
Anna (így hívják hősnőnket) meg elkezd nyomozni, a szálak pedig a leendő mostohához vezetnek... Közben meg szellemeket lát, amik biztosítják a para-szintet, ezek nélkül csak egy középszerű krimit néznénk. A vége számomra nem volt olyan nagy katarzis: ilyet már nem egyszer láttunk. Mindenesetre egy percig sem unatkozunk, nincsenek triviális, unalomig ismert dialógusok, felesleges jelenetek.
A színészekkel maximálisan meg lehetünk elégedve, főleg a főszereplőt alakító Emily Browninggal (Lemony Snicket - A balszerencse áradása, A sötétség leple, A szellemhajó), meglátszik rajta a tapasztalat. A másik kiemelkedőt alakító az Elizabeth Banks (Zack és Miri pornót forgat, Slither - féltél már nevetve?, Pókember-trilógia) a mostoha szerepében.
A hangok zseniálisak, a képi világ is rendben van. A rendezésre meg mit lehet mondani? Remake, szóval hozott anyagból dobta össze a testvérpár, az meg nem nagy kunszt. Persze vannak sokkal rosszabb feldolgozások, mondom én úgy, hogy itt az eredetit nem láttam. Szerintem aki nem szereti az ázsiai filmipart, nyugodtan nézze meg rögtön ezt, mert alapjáraton nem egy rossz műről van szó.
UPDATE: Közben megnéztem az eredeti változatot is és az tényleg jobb.
Értékelés: 7/10
Friss kommentek