Először is kezdjük a személyes közlendővel, bár tudom úgyse érdekel senkit:)

Tehát, tudom, hogy nagyon régen és nagyon ritkán posztolok, de nagyon ritkán van erre időm. 23-án államvizsgázok, szóval addig nem hiszem, hogy írok, de ki tudja... Még egyszer bocsánatot kérek kedves olvasóimtól, akik naponta feljönnek abban a reményben, hogy új bejegyzést találnak. Na, de erről ennyit, lássuk a filmet.

Ja, még valami. Mostantól, ha tudok, minden filmajánlóhoz rakok be egy trailert az adott műről.

1408 (2007)

Rendezte: Mikael Håfström

A film egy Stephen King adaptáció. Ami már önmagában sokat elárulhat egy filmről. Többnyire kétféle King film létezik: a nagyon ótvar és a nagyon jó. Szerencsénkre, az 1408 ez utóbbi kategóriába tartozik. Mert mi baj lehet egy regényből (jelen esetben novellából) készített mozival? Az, hogy abszolút nem adja vissza a hangulatát, ez elég sok eddigi munkánál előfordult, mnt például a Tortúránál (Misery, 1990), amiben bár két kiváló színész játszott, a könyvhöz képest a történet csak egy könnyed mesécske. A jelen esetben érintett novellát ugyan még nem volt szerencsém elolvasni, de biztos, hogy megéri.

A történet elég egyszerű, helyenként néhány csavarral megspékelve. Főhősünk egy író (nahát, mint minden második King történetben...), akinek a foglalkozása az, hogy ellátogat kísértet gyanús helyekre. Vizsgálódik egy kicsit, majd megírja, hogy voltaképpen ezeken a helyszíneken nincsenek is szellemek, csak átverik a jónépet. Egyszóval, a fazon egy örök szkeptikus, de meg is van rá az oka - erre később persze fény derül. A lényeg, hogy elmegy egy olyan hotelszobába, amit senkinek se adnak ki. Az ok egyszerű: mert már 56-an haltak meg benne. A legtöbben közölük öngyilkosok lettek, alig egy óra elteltével.